Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A teriomorf maszkok közül a medvét a farsangnál már említettük. A házba négykézláb bemenő medvét a gazdája vezette, s a szoba közepén táncoltatta. A kecske és a kos alakítása lényegében azonos volt. Ma már aligha állapítható meg, hogy valójában két állatról van-e szó, vagy pedig arról, hogy a nézők saját megítélésük alapján ugyanazt a teriomorf alakoskodót kecskének vagy kosnak nevezték. Gyakoribb lehetett a kosalakítás. A játékos kosszarvú birkabőrt borított magára, derékon elkötötte és társaival úgy ment a násznép közé. Szórványos adalékok vannak arra, hogy gólya is megjelent abban a formában, ahogy a farsangi menetben láttuk. A lakodalom összetettebb, többszereplős játékai közül különösen figyelemreméltó a temetést parodizáló jelenet, amelyet a lakodalomba hivatalos férfiak mutattak be. A játék főszereplője az álpap, aki a halottat alakító személy felett prédikált. Lepedőt vagy ágyterítőt borított magára, fejére papi süvegként kifordított hegyesre csúcsosított kucsmát vagy hasonlóan formázott kalapot tett. Kezében egy tőzegtrágyát, tepsit, kalendáriumot vagy egy újságot tartott. Arról „olvasta" a prédikációt. A lepedővel letakart halottat lócán vagy dagasztólábon vitték be a szobába. A játékos egy tengericsövet szorított az ágyékához, s azt a prédikáció és a siratás közben emelgette. Előfordult, hogy a lepedőre vágott nyíláson kidugta, s mint a halott falloszát megmutatta. A falloszt sárgarépával is imitálták. Egy prédikációváltozatot bemutatunk. A mi segedelmünk jöjjön a fekete szemű Jupiternek a nevében, aki teremtette az üllőt és annak minden szerszámait. O, uram, te nagy feketeszemű Jupiter, te vagy a cigány sereg fénylő vezére, ki őket árkon-bokron összeveszejted és ismét megbékélteted. Abhengyele dalabusz. Tehát most felveszem leckémet az örökkön élő vajdáné asszonyom 99. pendelyének 99. korca ráncából ilyeténképpen: Kedves keresztény atyám fiai, jól tudjátok, hogy a tehénnek a szarva nem szarva, hanem döfölője, farka pedig nem farka, hanem legyezője. Segge pedig nem segge, hanem szarókarikája a szátokra. Halottunk vagyon, de nem az istentől, hanem a fehér ló rúgta agyon. Éppen itt történt a pitvar ajtóban. Lefeküdt szegény a kopasz rengőre, még a szeme sincs neki felmeredve. A két lába össze van most kötve, hogy a gyehenna tüze eképpen égesse. Bárcsak meg ne halt volna, míg kilenc 142