Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

kat a szokásokat, amelyekhez pl. adományszerzés kapcsolódott, vagy egyházi vonatkozásúak voltak, az ifjúság már nem vette át, nem fogadta be, pszichikailag nem azonosult azokkal, s így a hagyomány átadása-átvétele nem következett be. Ezzel szinte egyszerre tűntek el nemcsak a látványos, hanem az individuális szokáscselekvések is. Számos mai tényező is hozzájárult a szokáshagyomány megváltozásához, átalakulásához és felbomlásához. Mindez azonban nem csak egy település, hanem az egész magyar nyelvterület szokáshagyományára egyaránt ható folyamat. Bárándon, akárcsak a környező településeken és általában az alföldi falvakban jelentős dramatikus játékhagyomány, népi színjáték, maskarázás volt ismeretes. Mintegy húsz évvel ezelőtti helyszíni gyűjtésem nyomán meglepően gazdag repertoár került felszínre. Sajnos azonban már akkor a játékok eltűnőben voltak, csak néhány egyszerűbb forma fordult elő. Az akkori hetven-nyolcvan éves adatközlők emlékezetéből a lakodalmi játékok számos változatát ismerhetjük meg. A színjátékszerű jelenetek gazdag repertoárja figyelhető meg a lakodalomban. A játékokat részint a vőfélyek, a lakodalom hivatalos vendégei, részint pedig a hívatlanok, a rendszerint maszkosán megjelenő személyek mutatták be. Ez utóbbiak többnyire néma jeleneteket adtak elő. Közvetlenül a vacsora után érkeztek a maskarák. Ócska, rossz ruhába öltöztek, arcukat korommal, kulimásszal, liszttel kenték be, vagy birkabőrből készült maszkkal takarták el, gyakran harisnyát húztak a fejükre, amelyen szem- és szájnyílást vágtak. A leggyakoribb alakítás a cigánypár, terhes asszony, púpos ember, zsidó, medve és medvetáncoltató, kecske és kos volt. Az adatok szerint minél nagyobb volt a lakodalom, annál nagyobb volt a maskarázás is. A maskarás csoportokat mindenütt beengedték, de ott, ahol esetleg nem kaptak engedélyt a bemenetelre, záptojásokat dobáltak az ajtóra. A maskarák többnyire nagy felfordulást okoztak. Pl. a terhes asszonyt alakító játékos, akinek a hasa törekkel (pelyva) volt kitömve, a kapott tánc vége felé megoldotta a nadrágját, s a törek szétszóródott a szobában. A maskarás alakok sokszor kormos kézzel befeketítették a lányok arcát, vagy napraforgószáron 140