Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

különösen nyilvánvalónak tűnt a nép körében, s alakja köré különböző elképzelések fűződtek. A néphagyományban való emlékezetéhez minden bizonnyal hozzájárult az esemény irodalmi jellegű feldolgozása. Pénztáros István főjegyző 1907-ben Szoboszlói Ördöngös Anna boszorkánypere címmel kis kötetben, nagy fantáziával, de a vádirat tekintetében a levéltári adatoknak megfelelően írta meg a pert. Ez a helyi kiadvány Szoboszlon az egykori eset hagyományban való megmaradásához, sőt újraelevenítéséhez nagymértékben hozzájárult. A per hiteles dokumentumát szakfolyóiratban Balogh István tette közzé.

28 A vádlott Szathmari Istvánné Belényesi Anna volt 1715-ben „holmi vásárlásokban káros emberek messze földre való jószágaiknak nézésekben, fürösztesekben és egyéb Isten és a nemes ország törvénye ellen való helytelen állapotokban, pénzeknek nézésében, egyszóval boszorkányságnak jeleiben való czélozó mesterségekben". A szoboszlói bíróság az ítélet kiszabásában nem volt egységes állásponton. A vádlott vízpróbája és megégettetése is lehetségesnek látszott. Az ügy fellebbezés folytán a hét hajdúváros székére került, amelynek az ítélete: „vádlott beismerése szerint az Isten s ország törvényei s a természet ellen elkövetett nyilvánvaló varázslása, bűbájossága és ördögi mesterségekkel való cimborálása világosan constatáltatván, azért a nemes Hét Hajdú városok határairól kiűzettessék. Előbbeni mesterségét itt gyakorolni ne merészelje, máskülönben az affélékben comperiáltatván, ezen előbbi törvények szerint senténtiáztassék és exequváltassék". A vádlott azonban időközben megszökött.

29 A varázslásban, bűbájosságban, a boszorkányok gonosz cselekedeteiben való hiedelem olyan mély gyökerű volt, hogy az idevonatkozó cselekvéseknek, történeteknek számos emléke őrződött meg a hagyományban. A boszorkány megrontja az embereket, az állatokat, gyakran nem ember alakban, hanem állat képében végzi cselekedeteit. Úgy tudják, hogy a boszorkányok Szoboszló határában a Csontos halmon tartották találkozójukat állatalakban, s a boszor28. Balogh István: Egy bűbájos pere 1715-ből. Néprajzi Közlemények III. 1958. 1-2. sz. 313-319. 29. Pénztáros i. m. 83. 125