Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

2. Önarckép 1940. a két világháború közti kultúrpolitika Rudnay sikeres, itthon és külföldön egyaránt elismert művészetét torlaszként használja a „progresszió" ellen.

10 Józanabb álláspontot képvisel Pogány Ö. Gábor: „A népi irodalomnak van egy keresetten tragikus, mondvacsináltan ijesztő ága . . . Rudnay Gyula festészete sokáig analóg jelenség volt ehhez a literális magatartáshoz. A föld, a táj lelke üzent vásznairól, a pusztai világ végzetszerű komorságát jelképezték művei, azt a végtelen lehetőséget és lenyűgöző nyugalmat, amelyben a magyarság millióinak ereje nyugszik. Egy kissé kevesebb teatralitás mellett elmondható lenne, hogy állandó életformát és időtlen embertípusokat elevenített, a mindennapiság múlhatatlan s változatlan elemeit . . . Nem véletlen, hogy a kuruc idők oly mélyen megragadták Rudnay képzeletét, sokszor a múlt borongó szelleme sötétlik hallgatag kompozícióin. Sokan mélabúnak tekinthetik ezt, pedig gyakori benne a sírvavigadó, megilletődött ünnepélyesség is . . ."" A főiskolai ifjúság azonban - bár hozzájuk is elérkeztek a mesterüket ért sokszor egyoldalú bírálatok - szeretettel és tisztelettel nézett Rudnayra. A festő legkitűnőbb tanítványa, a majdnai kiváló tudós és művész, László Gyula pompás művészet10