Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

és küzdelem árán jutnak el az érvényesülés lehetőségéhez, minek hát szaporítani a középszerűek tömegét, akik amúgy is inkább ballasztjai az igazi művészetnek. És amennyire megbecsüli és fölkarolja az igazi talentumot, olyan keményen fordul szembe a féltehetségekkel és kontárokkal."

5 Mezei Ottó így jellemezte Rudnay művész és embernevelő tevékenységét: „A művész kiapadhatatlan kulturális alapjának a magyar szellemi és tárgyi néprajzzal való érzelmi azonosulást tekintette, kiegészítve természetesen az európai festészet klasszikus mestereinek ismeretével, de mellőzve az impresszionizmussal kezdődő korszakot, amelynek eredményeit nem tartotta alkalmazhatóknak. Utóbbi állásfoglalása, amely pedagógiai gyakorlatában is megmutatkozott, nem csökkentette művész-tanári érdemeit: szuggesztív egyéniségével és következetes tanári módszereivel a főiskola egyik legnagyobb hatású mestereként volt ismeretes. Logikusan felépített - eszmei - tanítási menetében és módszereiben elsősorban a Hollósy-iskola gyakorlatához igazodott, ő maga is annak idején a nagynevű művészpedagógus tanítványaként kezdte pályafutását. A Rudnay-növendékek az első évben mindössze szenet használhattak, az élő modell utáni rajzolás azonban nem mechanikus és szenvtelen másolást jelentett. A modell Rudnay tanítása értelmében arra szolgált, hogy a növendék költői beleérzés, elképzelés alapján az emberi sors valamilyen megnyilatkozását lássa benne, s a feladat olyan mesterségbeli problémák elsajátítását is magában foglalta, mint az egyszerű mértani testekből, a szerkezeti alapvonalakból való kiindulás, s legfőképpen - korábban Hollósy által is alkalmazottan - a térben való rajzi gondolkodás kialakítása. Másodévben ezekhez kapcsolódott a tónusviszonylatokkal való megismerkedés, ugyancsak rajzi úton. A harmad- és negyedév a fény és szín tanulmányozására alapozódott, az utóbbi a kiegészítő színekkel és a hideg-meleg színekké való kompozíciós megoldásokat jelentette."

6 A művészpedagógus Rudnay egyben a nemzet új értelmiségének ideológiájának kialakítására törekedett.

7 Kovács Péter írja: Rudnay szerint minden művészi érték alapja egyedül csak a nemzeti tradíció lehet, s ezért ennek feltárásában és kibontásában látta a festészet célját is. Romantikus történelem- és társadalomszemlélete közel áll Hollósy Simon dacos és duhaj magyarságképletéhez. „Történelmünk sok sötét katasztrófája tette oly sötétté a magyar nótát is, s piktúránknak is ilyennek kell lennie" mondta Rudnay.

8 A korabeli kritika modernista irányzatai elutasítják Rudnay művészetét, mely Kállai Ernő szerint „mérhetetlenül túlbecsült".

9 Ezt az ítéletet ismétli meg Perneczky Géza, aki modoros és kisformátumú művésznek nevezi. Kovács Péter szerint 9