Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

val a kiszemelt személyekhez küldték. Ha elfogadták az italt, ez azt jelentette, hogy a tisztséget is elfogadták, ha nem, más jelöltet kellett keresni. Általában nem hárították el maguktól ezt a megtiszteltetést, noha - annak ellenére, hogy a falu ezt elítélte - egyesek, szegénységükre hivatkozva, igyekeztek elkerülni, és nem akartak keresztszülők lenni. A tisztségről való lemondást nemcsak a gyermek családjával szembeni sértésnek, hanem bűnnek is tartották. Szintén nem volt szabad megtagadni a házasságon kívül született gyermek keresztvíz alá való tartását, noha itt már akadtak lemondások, ezek oka soha nem a leányanya elítélése, hanem a mar előbb említett anyagi okok voltak. A keresztszülőknek kiválasztott személyek jellemére már csak azért is figyelmet fordítottak, mert meggyőződésük volt, hogy a gyermek jelleme az övékéhez hasonló lesz. A keresztelő napján reggel a keresztszülők ennivalót vitték a gyermekágyas asszonynak. A gyermek szülei bőséges ebéden vendégelték meg a meghívottakat: a bábát, a keresztszülőket. Nem volt szokás-az ajándékozás és idegeneknek a meghívása. Amikor a gyermekágyas asszony már erősnek érezte magát, elmehetett az avatásra (

wacka

). Ez rendszerint a szülés utáni második vagy harmadik héten zajlott le. Eddig a napig a gyermekágyas asszonynak szigorúan tilos volt kilépnie a házból. Úgy tartották, hogy "ha ilyen asszony kimegy az utcára, minden le fog égni a mezőn" (

taka zonka wyjdzie spod strechy, to ze ogien zleci na sycko pole

). Az adatközlők egy része a házból való kijárási tilalmat a gyermek és az édesanya "megboszorkányozásának" veszélyével hozza kapcsolatba. Az avatás azon a vasárnapon zajlott le, amikor a pap Derenken volt. Az asszony legjobb ruháját vette fel, gyermekét a keresztelői ruhába öltöztette, szentelt gyertyát vett magához és a bába, a férj és legközelebbi rokonok kíséretével elment a templomba. Egészen a mise végére érkeztek. Az anya nem ment be a templomba, a küszöbön állva imádkozott. A mise végén az avatásról előzőleg már értesített pap kiment a templom előcsamokába, imádkozott az ifjú anyáért és gyermekéért, majd bevezette őket a templomba. Itt az anya meggyújtotta a szentelt gyertyát, és gyermekével a karján, a bába társaságában háromszor megkerülte az oltárt. 93