Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
jelentik az állattenyésztésről és az egyes tenyésztett fajták jelentőségéről alkotott vélemények alapját. Erdőgazdálkodás A falu nehéz gazdasági helyzetében (kevés művelhető terület, a talaj rossz minősége, gyengén fejlett állattartás, a lakosság számának állandó jellegű, nem szabályozott növekedése) az erdei gazdálkodás, annak egyes ágai, főleg a vadászat és az erdei termékek gyűjtögetése igen fontos szerepet játszott. Az erdők tulajdonviszonyai A Derenket körülvevő erdőket tulajdonjogi szempontból három kategóriára oszthatjuk: a falusi közösség tulajdonát alkotó úrbéri erdők, nagybirtokhoz tartozó erdők (állami erdők, a földbirtokos erdői), valamint a derenki parasztok egyéni tulajdonában lévő erdők. Amíg az első két tulajdonjogi forma a szolgalmi szabályozások időszakából származik, addig a parasztok egyéni tulajdonában lévő erdőket a derenkiék csupán a 20. században vásárolták meg. A paraszti tulajdonban lévő erdők kb. 1880-ban bekövetkezett szétosztását ( mieracka ) a gazdák a mai napig a nagybirtokosok által történt jogtalan kisajátításnak tekintik. Sőt emlékeznek arra a hosszú és a parasztok számára hátrányosan zárult, Derenket nyomorító pereskedésre, ami 37 a falu és Andrássy gróf között zajlott. A Derenk körüli erdők többsége már a 20. század elején vagy állami tulajdonba került (amit a tönkrement és eladósodott tulajdonosoktól vásárolt meg az állam), vagy pedig magán jellegű kereskedelmi társaságok tulajdonává vált. Az állami erdőket általában nem írottak, terveszerű gazdálkodással művelték, az erdőt számos őr vigyázta. A társaságok, bankok és nagybirtokosok erdeikből minél nagyobb haszonra tettek szert. Fakereskedő zsidókkal egyezkedtek, és nagymértékű fakitermelést folytattak. A magántulajdonú, valamint az állami erdőkben az erdészet szembeszállt a derenkiék pusztító tevékenységével, különösen az orvvadászatot büntették szigorúan, de tilos volt a szarvasmarhák erdőben való legelte57
