Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
tése és a falopás is (egyedül erdei terményeket és fűtés céljára száraz gallyakat lehetett gyűjteni). Nyilvánvaló azonban, hogy a derenkiek szükségszerűen figyelmen kívül hagyták ezeket a tilalmakat. Az erdővel kapcsolatos tilalmak be nem tartásában nem kis jelentősége volt annak a lakosság tudatában megőrzött sérelemnek, amely a szolgalmi szabályozások idején érte a falut, hogy a közösség tulajdonát képező erdőt jogtalanul elvették tőlük. Az úrbéri erdő ( urberski , dziedzinski , spőlny ) az un. Uboc nevű helyen terült el, s mintegy 320 holdat tett ki. Az erdő közigazgatásilag a bíróhoz és a falusi tanácshoz tartozott, akiket egy állami hivatalnok ( elnök ) ellenőrzött. A legfontosabb döntéseket közös gyűléseken hozták meg, amelyen a közös erdőben tulajdonjoggal bíró családok képviselői vettek részt. A falu lakossága egy részének: a nincsteleneknek és a faluba beköltözött lakosságnak nem volt része a közös tulajdonban. A közös erdőben tulajdonjoggal bíró tagok kwarta mennyiségű föld után kaptak fát. Egy kwarta , azaz nyolc hold föld után a közös erdőből egy rész fát kaptak a tulajdonosok. A földnek a családon belüli szétaprózódása miatt azonban a 20. század elejére ez a terület egyre kevésbé, és egyre ritkábban érte el az említett nagyságot. A fát viszont továbbra is úgy osztottak el, hogy nem vettek tudomást a földek felaprózódásáról; a fa járandóság a hajdani családnak szólt. A család azután tovább osztozkodhatott. Egy kwarta nagyságú földre jutó fa mennyisége évenként változott, attdl függően, hogy mennyit termeltek, vágtak ki. A kitermelt fa mennyisége a közösség szükségleteihez igazodott. Ebből fedezték az iskolával kapcsolatos kiadásokat, a közös bikának vagy kan sertésnek a vásárlását, az adót sb. A fal kivágását a tulajdonjoggal bíró gazdák közösen végezték; a tehetősebb gazdák gyakran felfogadták e munka elvégzésére a falusi szegényeket, akiknek aztán fával vagy élelmiszerrel fizettek. 39 A közösségi erdőben közösen legeltették a szarvasmarhákat, korlátozás nélkül lehetett gyűjteni száraz ágakat és kaszálni a füvet. Vadászni viszont csak azok vadászhattak, akiknek külön engedélyük volt és egy bizonyos összeget fizettek a közös kasszába. Ahogyan azt már említettük a 20. század elején a legmódosabb gazdák Jablonca környékén erdőt vásároltak, amit még az első világháború során kiirtottak, és a helyén egyéni tulajdonban lévő legelőket létesítettek. A húszas évek végén, amikor lehetetlenné vált ezeknek a területeknek a hasznosítása - mivel időközben Csehszlovákiához kerültek - a derenkiek a 58
