Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

fordították (különböző betegségek esetén fogyasztották, s a múltban méhviaszból készítették a gyertyát is). Istvánnájorban csupán néhány gazda foglalkozik méhészettel, keretes kaptárakban tartva a méheket, nincsenek már meg az ún. méheskertek. Derenken és Istvánmajorban egyaránt a házőrző szerepét töltötték be a kutyák, noha voltak és vannak olyan parasztok, akik nem szívesen láttak kutyát saját területükön. A múltban is, ma is szinte mindenütt találunk macskákat, némely háznál többet is. Ugyanakkor a macskák nem mindig mehetnek be a házba. Az állattartás szerepe a falu lakóinak tudatában Az egyes tenyésztett állatoknak különböző gazdasági jelentősége volt, és az adatközlők eltérő módon vélekedtek ezekről. A derenkiek megállapításai egyaránt vonatkoznak az állatokra, mint az élethez elengedhetetlenül szükséges termékek biztosítóira, valamint az állatokra általában. Véleményükben bizonyos esztétikai és emocionális megállapítások tükröződnek vissza. A tenyésztett állatok mennyisége és milyensége tulajdonosuk megítélésében is szerepet játszott, egyik összetevője volt a társadalmi presztízsnek. Általános vélemény szerint, hogy valakit gazdának tartsanak tehénnel, de legalább egy disznóval és tyúkokkal kellett rendelkeznie. Egybehangzóan állítottak, hogy "legtöbbet a tehén ért" (

nojwiac dawala krowa

). A tehenet tejéért tartották, de a szegényebb gazdaságokban mezei munkára is befogták. Tehénhúst - a különleges esetektől (kényszervágás) eltekintve - nem fogyasztottak. A tehéntartás lehetővé tette, hogy a legszükségesebb esetekben készpénzhez vagy kölcsönhoz (

porcje

) jussanak. A gazdasági érték szempontjából a tehén után legtöbbre az ökröt és a sértést tartották. Az előbbi alapvető fontosságú vonóerőt jelentett, a sertés pedig húst és zsírt adott. Az aprójószágot elsősorban a családon belüi fogyasztották, ritkán adták el, ugyanakkor a tejtermékkel kereskedtek is. Ambivalens volt a derenkieknek a lovakhoz fűződő viszonya. A legtehetősebb gazdák számára alapelv volt egy lónak, de még inkább egy pár lónak a birtoklása, a közepes és kisgazdáknak viszont ez tette lehetővé a mezőgazdaságon kívüli pénzkeresetet. A lótartás azonban komoly terhe55