Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

körmenetek, amikor körüljárták a búzával bevetett földet. Az új lakóhelyen megszűnt a vadkár. Itt viszont nagyobb mértékben pusztították a vetést a kisebb rágcsálók, mint pl. a hörcsög (

herczyk

) és a pocok (

dzuiki

). A gyomosodás is összehasonlíthatatlanul kisebb mértékű volt, mint Derenken. Ennek több oka is volt, mint pl. a jobb minőségű föld, a gondosabb művelés, az eredményesebb trágyázás (műtrágya alkalmazása), valamint a jobb minőségű vetőmag. Egy bizonyos ideig még Istvánmajorban is megőrződött a gyakorlat, hogy harangozással igyekeztek elkergetni a jégesőt hozó felhőket. Amikor azonban az egyház már nem vállalkozott erre, akkor a szokás megszűnt. Az érett gabona betakarításának (zniwo) idejét a termés érettsége amit a magok színe és keménysége nyomán, a kalászoknak a száron való elhelyezkedése, valamint a gyökérzetnek a talajban való szilárdsága alapján állapítottak meg - határozta meg. Az aratást Derenken a széna betakarítása után kezdték meg. A hétnek nem volt olyan szokásszerűen megjelölt napja, amikor meg kellett kezdeni a munkát, hogy az aratás sikeres legyen. Sőt az is előfordult, hogy vasárnap is dolgoztak. A betakarítás szempontjából megfelelő időjárást a holdat figyelve igyekeztek megállapítani: "Amikor a holdnak udvara volt, azt mondták éjszaka eső lesz és akkor nem mentek kaszálni." (

Kied dwora bolu do kariki, to dogwarali co w nocy budzie dysc i my nie iszli.

) A különböző gabonafélék betakarításának sorrendje kizárólag azok érésétől függött. Arra nagyon vigyáztak, hogy ki ne peregjenek. Leggyakrabban a búza betakarításával kezdték, majd ezt követte a rozs, árpa és végül a zab. A gabona betakarítása Derenken kaszával (

kosa

) történt, a kaszálást végző embert zniwiom

ak (arató) nevezték. Ezt a munkát kizárólag férfiak végezték, az asszonyok csak a lekaszált gabonát gyűjtötték össze. Az apák - szokás szerint - csak akkor engedték át ennek a munkának az elvégzését fiaiknak, amikor azok már idősebbek voltak. A kaszálás tanulását igen korán megkezdték, s a tanulást gyakran különböző közmondásokkal is segítették: "Tegyél egy sapkát vagy kalapot a jobb hónod alá, szorítsd oda és úgy kaszálj, hogy ne essen ki!" (

Vfez se copke abo kalap polóz, przycisnij /ramieniem/, a trák tra kozic, coby nie wyleciol.

) Az aratásnoz igen aprólékosan készültek elő, megvizsgálták a szükséges eszközök és berendzések állapotát, kitakarították a raktározásra 36