Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
tek. Ezt a rendszert leginkább négynyomásosnak lehetne nevezni, figyelembe véve, hogy ez a rendszer néha ötnyomásossá alakul, mert a rozs után kukoricát vetnek. Derenken az egyes növények termesztésének nem volt szigorúan meghatározott sorrendje, s nyilvánvalóan nincs itt szó vetésforgóról, azaz a gabonafélék és a kapásnövények rendszeres váltakozásáról. Gabonatermesztés Derenken négy alapvető fontosságú gabonafélét termesztettek: búzát, rozsot, árpát ( jarec ) és zabot, őszi gabona ( oziminy ) a búza és a rozs, valamint az őszi zab ( zimosny owies ). Tavasszal vetették a tavaszi árpát ( jamy jarec ), valamint a zabot. Az őszi árpát ( jasienski ) a tavaszinál sokkal rosszabbnak tartották és ezért ritkábban művelték. Ismerték a tavaszi búzát is, de ebből úgy tűnik igen keveset termesztettek. Derenken a talajt csak szervestrágyázták. A trágyát "mindenféle állat alól, tehén, ökör, disznó alól" kiszedték ( wselijakik statkuk: spod krowok, vrolok, swiniok ). Ebbe azonban nem kevertek baromfitrágyát, amit a kendernél használtak fel, sem semmiféle az állatok etetésére alkalmas konyhai szemetet (krumplihéjat, káposztalevelet stb.). A telken a trágyát egy szigorúan meghatározott helyen, "az udvaron" ( na dwore ) tartják. Leggyakrabban az istálló mellett tároltak. A kupacba hordott trágyát nem döngölték le, nem takarták le sem földdel, sem ágakkal, mondván, hogy a jó zsíros trágya még erős napsütés esetén sem okoz semmiféle kellemetlenséget. A cementezett trágyagödrck hiánya miatt a trágyának jelentős része elszivárgott a földbe, ami csökkentette a trágyázás mértékét. Éppen ezért Derenken még a viszonylag fejlett marha- és disznótartás mellett is az összegyűlt ürülék nem fedezte az egyes gazdaságok szükségleteit. így gyakran megtörtént, hogy a földet csak 2-3 évenként trágyázták, egyes parcellákat pedig egyáltalán nem trágyáztak. Mivel a környéket jellemző szintkülönbségek miatt nehéz volt megközelíteni a szántóföldeket, a trágyát általában télen, de februárnál semmiképpen sem később vitték ki a földekre. A trágyát szánkóval vagy szekérrel szállították ki. A szállítóeszközök megválasztása nemcsak az odavezető utak állapotától, hanem a gazdaságok adott lehetőségeitől is függött. A trágyának az istállóból való kihordása és a mezőre való kivitele a gazdának vagy felnőtt fiainak volt a feladata, és csak a szállítóesz29
