Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
köz megpakolásakor segítettek az asszonyok és a nagyobb gyermekek. A trágyát a mezőn egy helyen egy csomóban rakták le és tavaszig így hagyták. A hó elolvadása után szétterítették, majd beszántották. A baromfitrágyát az ólakban ( chliwiczek ) raktározták. Tavasszal aztán zsákba ( miech ) vagy kosárba kivitték a baromfiólból és "amikor mentek a kender alá szántani, felrakták a kocsira, és ahogy szántottak a trágyát kézzel szétszórták. Minden évben így szórták szét." ( Kied iszli orac popod konopie na wouz wykladli jak sie zaoralo to sie to kurskie ozrucilo renkami. W kazdy rok tak sie ozrucalo. ) Adatközlőink szerint a talaj javításának ugyanazok voltak a módszerei Istvánmajorban, mint régebben Derenken. A földek trágyázására tehát a szarvasmarha trágyáját ( gnoja spod statuk ) használták; s noha itt sokkal több trágyához jutottak, a földterület megnövekedése miatt az egyes gazdaságok számára továbbra sem volt elegendő a trágya. Mivel az áttelepülést követő első években még művelték a kendert, a baromfitrágyát továbbra is külön tartották. A tsz megalakulását követően az egyes gazdaságok a szükségesnél nagyobb mennyiségű trágyához jutottak. Trágyázták a szőlőket, a kerteket, 29 míg a fölösleget - akárcsak ma - eladták az emődieknek. A jó terepviszonyok, valamint a környező magyar példák nyomán elterjedt egy új, a trágya kihordására szolgáló eszköz, az egykerekű taliga (furik). Az idősebb gazdák nem mindig bírtak megfelelően felszerelt gazdaságokkal. Ugyanakkor a jelentős trágyamennyiség ellenére nem mindig művelték megfelelő módon a földet. Gyakran említik: "Néha három évig sem volt trágyázva a föld, és nincs mit tenni, mert nincs mivel trágyázni." ( Lem tri roki nie bula uz gnojona ziema, a ti nie znomy co robic, bo nie roomy cym WDUZÍC. ) A Derenken ismeretlen műtrágya Istvánmajorban csak a hatvanas években terjedt el. Derenken az volt a szokás, hogy a gabona alá kétszer szántottak : ősszel ("őszi szántás") és tavasszal ("tavaszi szántás"). Az elvégzett szántás mennyisége mehatározta a művelés sorrendjét. Amikor a burgonya után őszi búzát vetettek, akkor a megtrágyázott mezőt csak egyszer szántották, hiszen "nem volt idő kétszer szántani" ( nie bulo casu dwa raz orac ). Az őszi gabonánál általában kétszer szántottak: aratás után rögtön kihordták a trágyát és beszántották, másodszor pedig az őszi vetés előtt, leggyakrabban szeptemberben szántottak. A kapásnövények alá kétszer is szántottak: ősszel és tavasszal. 30
