Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
( zelow liéc ) készített kötést tettek rá. A túl sokáig gyógyulni nem akaró sebre félig megpirított hagymát vagy paradicsomot tettek. A ficamokat vagy csonttöréseket (de nem a nyílttöréseket) Derenken az egyik falubeli asszony gyógyította. A különböző esetekkel és azoknak gyógyításával kapcsolatban nem egyszer előfordult, hogy egyedi utalások hangzottak el az emberi vizelet és ürülék gyógyító sajátosságairól. Ezek a legrégebbi gyógymódok Derenken, és ezért is külön említést érdemelnek. Hihetetlenkedve és undorral mondják, hogy a vizeletet ( áciny ) megitatták a megrémült gyermekekkel, valamint azzal, aki gyomor- vagy hasfájásban szenvedett. A házi gyógymódok közül leggyakrabban növényi szereket alkalmaztak. A velük kapcsolatos ismeretanyag sok nemzedék felgyülemlett tapasztalata a gyógynövényeknek tulajdonított gyógyhatások egyrészt a racionális ismeretekre, másrészt a mágiára alapoztak. A gyógynövényekben való tájékozódás igen jelentős mértékű, de a különféle gyógyfüveket felsorolva a derenkiek gyakran kihangsúlyozták, hogy némelyiket közülük kizárólag Derenken szedtek, Istvánnájorban pedig már nem fordultak elő. Az általuk ismert gyógyfüvek közül nem is tudják mindegyiket anyanyelven megnevezni, az anyanyelven megadott neveknek pedig gyakran nincs magyar megfelelője. A leggyakrabban alkalmazott növényi gyógyszerek közé tartoznak: a moroncek (kamilla), rase (kömény), harsowica (hársfa), glóg (galagonya), makowiny (mák), cysciec (tisztesfő, purgatórium). Ezen felül megemlítik még a ciganskie blechyt (reumára), bujokowe wajcát , a gadowa cebulát , a wilce jabkot , a zelowc listkit a fekély ellen. A gyógyító füveket szorgalmasan gyűjtögették a nyári hónapok alatt, a padláson tárolva szárított állapotban minden ház otthoni patikáját alkották. Gyógyszerként használták az állati eredetű anyagokat is, ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogy a piócával ( pijolce ) szívatták ki a beteg vérét. Sajátos eszköz volt a gyakran használt emberi vizelet (olej ) és a cipőkrém. A vizet viszont, de inkább a vizes borogatást a légzőszervi fertőzések vagy gyulladások elhárításánál, nem értékelték és nem értékelik most sem. Orvosi tanácsért csak kivételes esetekben fordultak és rendszerint akkor, amikor a hosszas házi gyógykezelés nem hozta meg a várt eredményt, így, ha a beteg korábban nem halt meg és volt pénzük, akkor előfordulhatott, hogy orvoshoz mentek tanácsért. Orvosi vizitre, gyógyszerek vásárlására nem futotta a derenkiek zsebéből. Nem hagyható figyelmen 130
