Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

kívül az a tény, hogy a legközelebbi orvos a falutól kb. 10 kilométerre rendelt. Nagyrészt tehát a házi gyógymódokra hagyatkoztak vagy segítségért fordultak a bábához (babojá, babusiá

), aki a faluban hivatásszerűen bábáskodott. A derenkiek nem tesznek említést a kuruzslóról - nem is ismerik egyébként ezt a meghatározást - és a gyógynövényesről. Meglehet, hogy Derenk környékén a múltban nem voltak ilyenek. Amint már arról említés történt, Derenken a házi gyógymódok sokfélesége szoros kapcsolatban állt az adott betegség okainak ismeretével, valamint a csoport világnézeti és hiedelmi szférájával. Ebből eredően a betegségek többsége esetében a racionális magyarázat mellett irracionális elemek is megjelennek, amik nemcsak a régi népi hiedelmek tükrözői, hanem a környező világra való látásmódé is. Olyankor fordulnak felé, amikor racionális módon a betegséget megmagyarázni nem tudják. Az ekkor alkalmazott gyógymódok szintén irracionális jellegűek. A régi hiedelmek befolyása különösen a kisgyermekek betegségei esetén tapasztalható. Mágikus jellegük itt kettős szerepet játszik. Mindenekelőtt az egyént védte a természetfeletti erők káros tevékenységétől, ezen kívül a gyógymódok egyike volt, amennyiben a betegség szimptómáit sikerült megállapítani. A felhalmozott anyagban számos reláció csak töredékeiben van jelen. Egyes esetekben csak a betegség okát ismerték fel, más esetekben csak a gyógymódokat tudták. Ennek lehetséges oka az, hogy a ma is élő kisszámú derenki a kitelepítés pillanatában már érett ember volt, családja volt, vagyis teljes tudatossággal alkalmazta a hagyományos gyógyítási módokat. A túlnyomó többség számára azonban ezek a dolgok csak az öreg emberek elbeszéléseiből ismertek vagy az esetenkénti megfigyelésekből. Csak anynyit jegyeztek meg, ami különösen meglepő, furcsa volt számukra, amit képzeletük szerint nehéz volt megmagyarázni. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem egy esetről szándékosan nem adtak információt és nem minden merült a feledés homályába. A népi gyógyászatot vizsgálva gyakran az egyéni érzésekkel kapcsolatos szférába hatolunk, amiről nem mindig illik és szabad beszélni. Az a lehetőség, hogy a régi ismereteket össze lehet hasonlítani a nap mint nap tapasztaltakkal, odavezethet, hogy bíráló szemmel tekintenek a múlt felé. Ezért is inkább elhallgatnak egyes dolgokat, tartva attól, hogy nevetségessé teszik magukat. Hagyományos formájában a népi gyógyászat olyan sokáig maradt fenn, 131