Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

zésekre (

suchy kaszel

) szintúgy eredményes volt a meleg pakolás, zsírral és forró kamillával párolt vagy mézes teával, vagy pörkölt cukorral párolt pakolás. Tüdőgyulladás esetén (

kied sie pluca zapolili

) a beteget nedves ruhával körülcsavarták, amit napközben többször váltottak, nem egyszer gyógyfüvek párlatát is hozzáadva. A hidegrázás (

zimnica

) a beteg felmelegítését követelte meg, tettek is pakolást a beteg mellkasára és tarkójára melegített árpából vagy kukoricából. A legjobb orvosság azonban ebben az esetben is a vizes borogatás volt. A reumatikus fájdalmakat (goáciec

) a kamillás fürdő és az izzasztás enyhítette. A gosccowa studnián

ak nevezett falusi kút vizének is állítólag gyúgyító hatása volt a reumára. A bepirosodott szemeket gyógyfüvek főzetével mosták át (leggyakrabban kamillával) vagy aludttejes borogatást tettek rá. Az árpát a szemen (

jarca

) a kancsalságot (

clowiek kanciar

) és mindennemű látási zavart nem gyógyítottak. A torokfájáson a vizes borogatás, a sósvizes toroköblögetés, petróleummal kenés segített, a fájó mandulára viszont búzából vagy sóból készült borogatást tettek. A fájó fogba egy pici templomból hozott kámfort vagy egy csipetnyi dohányt helyeztek, ha ez nem segített, akkor húzták ki a fogat. Ha a foginy (

dzionslo

) gyulladásos állapotba került vagy begennyesedett, kamillás párlattal öblögettek vagy túróból (

tworegu

) készült pakolást tettek rá, ami állítólag meggyorsította a gennyesedés leapadását. A fertőző betegségek között gyakran szerepelt a rüh (

szkarb

), amit intenzív izzasztással és tiszta ágyneművel és ruházattal számoltak fel. A szeplőt, hajhullást nem tekintették betegség tüneteinek. A tisztálkodás hiányát vagy az elhanyagoltságot a tetvek (

wsi

) jelezték. Olajjal kvintek ilyenkor a fejüket vagy rendszeresen egyenként irtották (isiaki

) a tetveket. A kutyaharapás okozta sebet, tehéntúróval (

krowkim tworogiem

) borogatták, néha hagymát is tettek hozzá vagy mosószappant és tejszínt. Kígyómarással minden esetben orvos segítségéért folyamodtak. Méhesípések nyomainak eltávolítására hatásos ellenszert nem ismertek, akárcsak a csaláncsípésre. A forró víztől vagy tűztől származó égési sebekre, boltban vásárolt cipőkrémet (

masc na cizmy

) kentek. Jó volt az égetett és szétmorzsolt fából csinált por is. A bőr alá fúródott szálkát (

drizga

), tövist (

cieren

) tűvel vették ki, helyét ecetbe mártott ronggyal kötötték be vagy útilapu leveléből 129