Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

boszorkány tette, és vigyázni kell, hogy át ne lépjen valaki felette, mert a lábad fájni fog, amíg élsz és sebekkel lesz tele (

bo nogi cie bedom boleó, kied zyc bedzies, a rany ci narosne

m). A boszorkányok leggyakrabban az állatoknak ártottak, elvették a tehén tejét, a tyúkok kevés tojást tojtak, és nem, és nem ment össze a . 52 vaj . Más démon volt a már korábban a népi ismeretekben említett comy kniznik, amely gyakran emberi külsőt öltött. A házi szellemekről ma már csak néhány derenki tesz említést. Ezek voltak az ún. lidérce

k vagy lidyrce

k, amelyek szokásuk szerint kiegészítették a készleteket a házba olyan dolgokat hozva, amire éppen a háztartásban szükség volt. Más információk szerint, minden házban lakott egy kígyó (

gad

), hogy volt-e valami szerepe, erre vonatkozólag az informátorok ma már nem tudnak választ adni. Nem volt szabad ellenben a kígyót megölni, mivel ezzel halált hozhattak a házra. Ha a házban béka jelent meg, ez is szerencsétlenséget jelentett. A békához azonban nem kapcsoltak a derenkiek semmiféle hiedelmet. A derenkiek mély meggyőződése volt, hogy az ember jó vagy rossz életéről az ún. "minut", vagyis az adott pillanat határoz, az egyén és az esetek jövőbeni sorsát eldönti (pl. a hirtelen halált). Voltak Derenken olyanok, akik az ilyen helyzeteket a csillagokból ki tudták olvasni, ők gyakran figyelmeztették a szomszédokat az adott pillanatban elvégzendő cselekmények veszélyességére, pl. a vetésre, mivel az adott pillanatban (

minutb

an) elvetett magot belepi a penész. Népi gyógyítás Derenken a múltban alkalmazott gyógymódok a betegség okától és jellegétől függtek. Az okok bonyolultsága azt az általános véleményt alakította ki, hogy a betegség nemcsak a szervezet szabálytalan működésének eredménye, hanem okozhatják az emberrel ellenséges külső erők is, pl. a démoni mágikus erők. E hiedelem a mai napokig is fennmaradt, de csak töredékeiben, és kizárólag a gyerekek betegségeivel hozzák összefüggésbe. Ezek szerint a nyugtalanságot, a gyakori sírást a gyermekre vetett "

bűbájn

ak" tudták be: "

Ureknute postrigonione dziecko, kiemu sie z ocy stalo

" - az ilyen gyermeket gyógyfüves füstölővel és általában annak a személynek egy kendő darabját vagy hajtincsét tették a füstölőbe, akit a 127