Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Halványan emlékeznek a tejútra ( mlekowe cesto ), amelyet valószínűleg hadak útjának ( wojenske cesto ) is neveztek. Említették még a holdtölte idején látható nagygöncölt ( gencel wouz ). A derenkiek meteorológiai ismeretei alkották azt a területet, amely a leginkább kapcsolódott mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenységükhöz. Minden gazda számára alapvető dolog volt, hogy a természetben előforduló jelenségeket megfelelően tudja értelmezni és felismerni. Egyes jelenségeket természetfeletti erők tevékenységének tudják be. Ilyen volt pl. az úgynevezett powicher - az erős szél, amely közeledő vihart jósolt, az erős széllökések ereje igen nagy volt, gyakran tett kárt a vetésben vagy a gazdaságban. A viharos szél közeledtét a gyülekező fekete fellegek jelezték. Hittek abban is, hogy a faluban meg kell jelenni az ún. fekete sárkánynak ( comi kniznik ). Emberi tulajdonságokkal ruházták fel alakját. A powicherr el kapcsolták össze a halál megérkezését is a faluba vagy azt mondták, hogy táncol a boszorkány az ördöggel ( striga z diablem tancuje ). A közeledő sötét felhők szétoszlatására meghúzták a harangokat. Szoktak a ház elé szekercét, kenyérlapátot és szinvonót ( ciosk ) kivinni, szentelt gyertyát gyújtani, a tűzbe szentelt gyógyfüveket szórni és imádkozni közben. A vihar közeledtét jelezték a villámok és mennydörgések. Az öregek ilyenkor azt magyarázták a gyerekeknek, hogy Krisztus Urunk szállít kenyeret a kocsin, ahogy megy a kocsi, így dübörög ( Kristus Pan chlebik vrouzi na wouzie, a kied wouz jedze to tak durcy ). Ilyenkor szintén száraz füveket dobtak a lángokba, amelyeket a "Kwietna Niedzielá"-n történt mezőszentelés után hoztak haza; a tűz mellé kenyérlapátot állítottak, szinvonót, élével felfelé szekercét. A terjengő füst a derenkiek meggyőződése szerint eredményesen oszlatta szét a felhőket. ( Ze noj grod nie pado, bo ze to sieko ku chlebu tra. ) A viharokkal járó villámokat fényes kaszaélhez hasonlították. A villámsújtotta embert földbe temették, hogy kijöjjön belőle az a szél ( wyjsel z niego tyn wiater ). Derenken több személyt is agyonsújtott villám. A túl sok esőzés, csakúgy, mint a túlzott szárazság, nyugtalanságot keltett, nem jó előjel volt. Ilyen esetekben még fokozottabban imádkoztak és jártak templomba. Az eső után megjelenő szivárványra ( penca , tenca ) nem találtak magyarázatot. A gyerekek a következőket mondták: A szivárvány issza a vi121
