Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
szentelt vesszők voltak, tilos volt kidobni őket. Szigorú böjtöt tartottak a nagyhéten. Különösen nagycsütörtöktől kezdve nem ettek semmi zsírosat, voltak Derenken olyan idős emberek is, akik csütörtök 10 órától szombat este hat óráig szigorúan böjtöltek. Nagycsütörtököt a derenkiek zöldcsütörtöknek ( Zielonyn ak) nevezték. Ezen a napon Júdást égettek ( palone Judasza ): A 10-12 éves fiúk összegyűjtötték a borókafenyőt és a szalmát a falu feletti magaslaton, amelyet Chrosón ak hívtak. Este tíz óra körül meggyújtották a tüzet. Míg a tűz égett, az asszonyok és a lányok imádkoztak és énekeltek a falu köze49 pén álló kereszt alatt. Nem volt szokásban, hogy hazavittek volna a tűzből visszamaradt üszkös fadarabot. Nagyszombaton este hatkor a templomba ételt vittek, amelyet a Jabloncából érkezett pap megszentelt. Az ételt díszes abrosszal letakart kosarakban vitték. A szentelésről visszatérve már mindenből lehetett enni. A megszentelt tojások héját és a húsokból visszamaradt csontot el kellett égetni, nem volt szabad kiadobni. A tojásokat a szenteléshez nem festették. A húsvéti ünnepek második napján, hétfőn volt a locsolkodás. E szokásnak külön elnevezése nem volt. A legények és a gyerekek a lányok meglocsolásáért hímes tojást kaptak ( farbione wajca ). A legényeket gyakran vendégül is látták: hússal, pálinkával, nemegyszer kaláccsal. Az első világháború körül, a húsvéti ünnepek Derenken három napig tartottak. Húsvét után kedden a szerepek felcserélődtek, és a lányok locsolták vízzel a fiúkat. Ők is hímes tojást kaptak érte, az idősebbeknek már bor és pálinka járt. E mellett mindenkit megkínáltak kaláccsal és sült hússal. Pünkösd és Űrnapja Pünkösd helyi neve Rusadle . Nem ünnepelték különösebben. Igaz, hogy külön szentmise volt ezen a napon a templomban és a kurátor zöld ágakkal díszítette fel a templomot. Még ünnepélyesebb volt a templom körüli sátrak (kolibki) szentelése. A sátrakban virágokból és ágakból oltárt készítettek. Minden asszony a sátor oltárára tett egy csokor virágot, amit esetleg gyöngysorral kötött át. Az e napon megszentelt virágokat és ágakat otthon az ajtó felett tartották, abban a hitben, hogy erejükkel védelmet nyújtanak. A csokrokról származó gyógyfüveket emberek és állatok gyógyításához használtak fel. 115
