Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

másvalaki halálát. A halál megérzése az álmok során jelentkezhet. Ha va­laki koporsóról ( truchla ), kiásott gödörről ( dzioura ) álmodik vagy ami­kor az alvónak olyan érzése van, mintha menne, a lába alól pedig kicsú­szik a föld, az annak a jele, hogy közvetlen környezetében valaki meg­hal. Hasonlóképpen rosszat jelent, ha az álom során megjelenik a fehér szín, a legrosszabbat pedig - mivel az elkerülhetetlen halál előjele ­az olyan álom, amelyben a feleket fehérítik ki vagy fehér színű ruhát ( biole smaty ) pakolnak. A halál hírnökei állatok voltak: a bagoly (fülesbagoly), a kutya, a ló, az ökör. Azt állítottak róluk, hogy widzom ámierstke, vagyis meglát­ják a halált, amelyet az enber nem képes meglátni. Ezért is a kutyák, látva a járkáló halált, vonítanak ( dawaty jel ), a ló nyugtalanul forgo­lódott az istállóban, a bagoly a tetőre telepedett ( frygala na wierch ) és azt mondta: "kiwik, kiwik, huhu", ilyen módon jósolja meg valaki ha­lálát. A bagoly Derenken nemcsak a halál hírnöke volt, úgy tartották, hogy a megszemélyesítője is, és halálmadárnak is nevezték ( smierskin ptok ). Huhogása, de már a jelenléte is a ház közelében a halál jelenlé­tét bizonyította, különösen akkor, ha odabent beteg feküdt. Közelgő ha­lált jelentette az is, ha a kép leesett a falról. Hogyha a haldokló fél­rebeszélt és már nem élő személyhez szólt, közelgett a vége, már nem sok ideje maradt hátra. Haldoklás A nagybeteg mellett, akinek felgyógyulására nem sok remény maradt, szentelt gyertyát égettek, imádkoztak. Papot hívtak hozzá, csak nagyon ritkán kérték az orvos segítségét. Minden említett cselekmény, természe­tesen az orvos kihívását kivéve, azt a célt szolgálta, hogy a haldokló­nak a halál könnyebb ( lekciejsa ) legyen. Minden ember abban reményke­dett, hogy amikor eljön az ő ideje, hamar meghal ( umre skoro ). A hosszú haldoklást ( cienski zgon ) bűnhődésnek tartották az elkövetett bűnökért. A könnyű halál jutalom volt a méltó és példás életért. A haldokló mel­lett imádkozó feketébe öltözött asszonyokat farsulatoskik nak nevezik. Az asszonyok kezükben rózsafüzért tartottak, közösen imádkoztak, a haldok­ló ágyától távolabb egyházi énekeket énekeltek. A haldokló mellett nem szabad sírni, a sírás a haldoklást megnehezíti, a nagybetegnek még törjb kínt okoz, sőt lehetetlenné teszi a halált. Tilos volt a haldokló megé­105

Next

/
Oldalképek
Tartalom