Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

másvalaki halálát. A halál megérzése az álmok során jelentkezhet. Ha valaki koporsóról (

truchla

), kiásott gödörről (

dzioura

) álmodik vagy amikor az alvónak olyan érzése van, mintha menne, a lába alól pedig kicsúszik a föld, az annak a jele, hogy közvetlen környezetében valaki meghal. Hasonlóképpen rosszat jelent, ha az álom során megjelenik a fehér szín, a legrosszabbat pedig - mivel az elkerülhetetlen halál előjele az olyan álom, amelyben a feleket fehérítik ki vagy fehér színű ruhát (

biole smaty

) pakolnak. A halál hírnökei állatok voltak: a bagoly (fülesbagoly), a kutya, a ló, az ökör. Azt állítottak róluk, hogy widzom ámierstke, vagyis meglátják a halált, amelyet az enber nem képes meglátni. Ezért is a kutyák, látva a járkáló halált, vonítanak (

dawaty jel

), a ló nyugtalanul forgolódott az istállóban, a bagoly a tetőre telepedett (

frygala na wierch

) és azt mondta: "kiwik, kiwik, huhu", ilyen módon jósolja meg valaki halálát. A bagoly Derenken nemcsak a halál hírnöke volt, úgy tartották, hogy a megszemélyesítője is, és halálmadárnak is nevezték (

smierskin ptok

). Huhogása, de már a jelenléte is a ház közelében a halál jelenlétét bizonyította, különösen akkor, ha odabent beteg feküdt. Közelgő halált jelentette az is, ha a kép leesett a falról. Hogyha a haldokló félrebeszélt és már nem élő személyhez szólt, közelgett a vége, már nem sok ideje maradt hátra. Haldoklás A nagybeteg mellett, akinek felgyógyulására nem sok remény maradt, szentelt gyertyát égettek, imádkoztak. Papot hívtak hozzá, csak nagyon ritkán kérték az orvos segítségét. Minden említett cselekmény, természetesen az orvos kihívását kivéve, azt a célt szolgálta, hogy a haldoklónak a halál könnyebb (

lekciejsa

) legyen. Minden ember abban reménykedett, hogy amikor eljön az ő ideje, hamar meghal (

umre skoro

). A hosszú haldoklást (

cienski zgon

) bűnhődésnek tartották az elkövetett bűnökért. A könnyű halál jutalom volt a méltó és példás életért. A haldokló mellett imádkozó feketébe öltözött asszonyokat farsulatoskik

nak nevezik. Az asszonyok kezükben rózsafüzért tartottak, közösen imádkoztak, a haldokló ágyától távolabb egyházi énekeket énekeltek. A haldokló mellett nem szabad sírni, a sírás a haldoklást megnehezíti, a nagybetegnek még törjb kínt okoz, sőt lehetetlenné teszi a halált. Tilos volt a haldokló megé105