Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

rintése, különösen hirtelen mozdulattal történő mozgatása. Úgy vélték, hogy ezzel szintén késleltetik a halál bekövetkeztét és megnyújtják a szenvedést. A könnyű, gyors halált szolgálta a szenteltvíz, mellyel a haldoklót meghintették, a szentképek, a rózsafüzér, az imakönyv, amelyeket a haldokló ágyára tettek. Temetési előkészületek A halál beállt, ha a haldokló megnyugodott, a szája elé tükröt (

zerkadlo

) tartottak, ha az nem párásodott be, megbizonyosodtak a halálról. A halottnak lezárták a szemét, felkötötték az állát. Ha a szemhéjak nem akartak zárva maradni, érmét raktak rá, mivel "az a jó, ha a szeme zárva van, az nem jó, ha néz" (

to lepsi kied ocy ma zamrozone to niedobre kied kuko

). Az általános hiedelem szerint az a halott, akinek nincs zárva a szeme, valakit kinéz (

wykuko

), magával vihet valakit a temetési szertartás résztvevői közül a másvilágra. Az idős embereknek általában elő volt készítve a sötét színű halotti ruhája. A hajadonokat fehérbe öltöztették, esküvői koszorút (

winiec

) tettek a fejükre, mint a menyasszonyoknak szokás, a holttestet élő virágokkal takarták be. A legényembereket fekete öltönyben temették el, mellükre fehér kendőt terítettek. Koporsójukat is virágokkal díszítették. A kisgyermekeket teljes fehérbe öltöztették a ravatalra. Nem volt szokás, hogy a halott lábára cipőt húzzanak, csupán fekete (a felnőtteknek) vagy fehér (a gyermekeknek) zoknit (

sztrimfle

) húztak a lábukra. A férfiak fejére kalapot tettek. Nem volt szabad a halottról levenni a gyűrűt vagy órát, erre mondták azt, hogy ami az övé volt, az az övé (

co jego bulo to jego

). Úgy tartották, hogy a halott megsértődik, és visszaköveteli a személyes tulajdonát, ha nem temetik el vele. Miután megmosdatták és felöltöztették az elhunytat, átvitték a tiszta szobába (

predna chyza

), amit rendszerint nem fűtöttek, lócára fektették és lepedővel letakarták, míg a ravatalhoz szükséges kellékeket meg nem vásárolták. A koporsókat (

truchle

) a szögligeti vagy a szini asztalosok készítették. Az idősebbek koporsója fekete vagy barna volt, a fiataloké, de főleg a gyerekeké fehér. Erdei fenyőből készültek. A kisgyerek koporsóját a keresztanya vette meg. A koporsóban az elhunyt feje alá párnát (

zoglowek

) helyeztek. A koporsó négy sarkához egy-egy gyertyát állítot106