Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
renken mindig megtartották. A fiatalok a vőlegényes házhoz mentek, ahol zárva találták a kaput, előtte az ifjú férj keresztapja állt, aki találós kérdéseket ( wygadki ) tett fel a fiataloknak, és csak azok megválaszolása után engedte be a házba a menetet. Ezek a találós kérdések sajnos nem maradtak fenn. Eközben a kapu előtt álló fiatal párra az udvarról a háziak búzát, rozsot vagy kukoricát szórtak, "hogy jó életük legyen, hogy mindenük legyen" ( coby dobry ziwot mali, zaby byle sycko ). Miután beértek a portára, az ifjú asszony két fonott kalácsot kapott, amit a háta mögé, a kapu előtt álló gyermekek közé hajított. Azt hitték, amilyen nemű gyermek veszi fel elsőnek a kalácsot, olyan nemű lesz a fiatalok első gyermeke. A ház küszöbén a vőlegény szülei köszöntötték a fiatalokat. Az első vőfély bejelentette, hogy meghozták az asszonyt, azaz a menyüket. Anyósa ( mamija ) megcsókolta, és üdvözölte őt. Megkezdődött az ebéd, amelynek során a vőfélyek szolgáltak fel. Az ételeket előbb a fiatal párnak, majd a legelőkelőbb vendégeknek találták fel, miközben megfelelő humoros versikéket mondtak magyarul, régebben valószínűleg "szlávul". A nyoszolyóleányok a vendégekkel együtt ültek az asztalnál. Az ebéd résztvevőinek meguknak kellett hozni az evőeszközöket. Este nyolc óra körül még vacsorát is adtak, de egész idő alatt kínálták a vendégéket süteménnyel és pálinkával. úgy tűnik, hogy reggelire, ebédre (ebied) és vacsorára ( wiecere ) ugyanazt az ételeket szolgálták fel, amelywk közül a legfontosabb a sült disznóhús volt káposztával és burgonyával. A vacsora alatt az első vőfély egy tányérral körbejárta a szobát és kérdezte a vendégeket, "mennyit ad ezért a vacsoráért?" ( Kielo fto ze wiecere do? ) A tányérba kisebb összegeket dobtak, amit aztán a szakácsnőknek adtak. A vacsora után kivitték a szobából az asztalokat, és megkezdődött a tánc. A vőfélyek elsősorban a fiatal asszonnyal táncoltak, akinek minden táncban az elsőnek kellett lennie. A zenét rendszerint a környékbeli cigányzenészek ( banda ) szolgáltatták, amiért a vőlegény fizetett. Amikor közeledett az éjfél, bejött a szobába az első vőfély, megállította a táncot és a zenét, mondván, közeledik az idő "amikor mindenki az oldalára fordul, az asszonyok mennek bekötni a menyasszony fejét" ( kazdy naj stanie na bok, mloduche idom cepie baby) . A pártázás ( cepiny ) egy külön szobában történt, ha ilyen nem volt, akkor a szomszéd házban. A hagyomány szerint a fiatal asszonyt valamikor 101
