Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

nősen akkor nem, ha összehasonlítjuk akárcsak a szomszédos Borsod, Zemplén,

650 vagy Hajdú-Bihar

651 megye ilyen korú temetőinek számával, vagy a távolabbi vidékek kutatásában elért eredményekkel. Hasonló eredményeket hozott az Abaújvári ispánsági központ kutatása is. A vár építési korát a X-XI. századra teszi az ásató, lehet, hogy valóban Aba Sámuel építette, ahogyan a krónikák említik. A templom körüli nagyobb létszámú temető azonban, amely nagyobb létszámú településre utal, csak a XII. századtól figyelhető meg. Nagyjából ugyanilyen eredményre jut Braclac Varsik

652 is a kassai medence (ide számítja a történeti Abaúj megye É-i részén kívül az eperjesi medencét és a Bódva, Ida felsőbb folyását is) településtörténetének vizsgálata során, noha máshonnan közelíti meg a kérdést. A IX-XII. századból nagyon kevés magyarokra utaló leletanyag került elő arról a vidékről. Más kérdés, hogy ennek következtében a szerző úgy véli, hogy Abaúj megye területét Garadnáig és Göncruszkáig szláv települések sora töltötte be legalábbis a XI. századig. Ekkor a magyarok fokozatos előnyomulásukkal egyre feljebb, a hegyek lábához szorították az addig termékeny folyóvölgyekben élő szlávokat. Nem kívánunk itt most vitatkozni az olyan anakronisztikus nézetekkel, miszerint IV. Béla király a tatárjárás után olyan céllal adományozta volna az abaúji várbirtokokat D-ről jövő magyar híveinek, hogy azok itt a magyar elemeket erősítsék, csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a szlávok tömeges ittlakására éppúgy nincs régészeti bizonyítékunk a IX^ XII. században, mint ahogyan nincs a magyarokéra sem. Kétségtelen, hogy a megyében szép számmal vannak szláv eredetű helynevek és hogy szláv jelenlétre utal a Kemejen talált viseleti darab is. Azonban mint Györffy György megállapította, a XIII-XIV. századi határjárásokban a Hernád síkságán és dombvidékeken a helynevek túlnyomó többsége magyar.

653 XI-XII. század fordulóján létesült 10 királynéi német település, neve nem valamely korábbi magyar, vagy szláv település nevét őrizte meg, hanem német személynévből képződött, ami önmagában is bizo650. HOMÉvk. IX. (1970) 79-107. 651. DMÉK 1974. 211-267. 652. Varsik 1964. 1973. 653. Györffy Gy., 1964. 57. 165