Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

nyitja, hogy itt korábban nem voltak települések. 654 Ha itt nagy tömegű szláv, vagy magyar népesség élt volna, mi szükség lett volna a németek idetelepítésére és miért telepítették volna éppen ide őket? A királynéi német falvak telepítése azonban másra is felhívja a fi­gyelmünket. Nevezetesen arra, hogy a XI. század végén, illetve a XII. század elején, amikor ezek a falvak feltehetőleg keletkeztek, óriási lakat­lan területek lehettek még a megyében, amelyet a megye lakossága, il­letve annak természetes szaporulata nem tudott benépesíteni. A 10 falu­ból 4, a három Németi és Felsődobsza közvetlenül a Hernád mellett, an­nak széles és termékeny völgyében jött létre, tehát még itt is lehettek la­katlan területek ebben az időben, nemcsak a Cserehát, vagy Zempléni­hegység erdős, hegyes vidékein. Nem szorul magyarázatra, hogy a közép­korban mekkora területet jelentett 10 falu a hozzátartozó határokkal, tartozékokkal, sem az, hogy ezek lakosságának idetelepítése mekkora szervező munkát jelentett, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a falvak némi időbeli eltolódással keletkeztek. Mindez összhangban áll a fentebb mondottakkal, vagyis hogy megyénk területe a honfoglalás és kora Ár­pád-korban nem volt túl sűrűn lakott, településrendszerének kialakításá­ban lényeges szerepe volt a tervszerű telepítő munkának. A régészeti adatokból levonható következtetésekhez hasonló ered­ményre jut Györffy György a megye történeti adatait vizsgálva. Megálla­pítja, hogy noha a megyét Abaúj megyének hívják, az Aba nemzetség nem tekinthető itt ősfoglaló nemzetségnek, itteni birtokaikat az állam­szervezés korában kaphatták. Ugyanakkor nem tud kimutatni a történeti források alapján egy másik itt ősfoglaló nemzetséget sem. A Bárca-Te­kele nem, amelyről feltételezi, hogy ezek közé tartozik, oly csekély birto­kokkal rendelkezik a megye D-i részében, hogy az alapvetően nem befo­lyásolja a kialakult képet. A XIII. századi oklevelekből előtűnő birtokviszonyok is azt az el­képzelést látszanak igazolni, miszerint ezt a területet egyetlen foglaló nemzetség sem szállta meg, tehát a megye nagy része az államszervezés korában a király kezébe került. A királynak és a királynénak még a XIII. században is hatalmas bir­tokai voltak itt. Jelentős a várbirtokok száma is, ami szintén a király bir­654. Györffy Gy., 1964. 44. 50. jegyzet 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom