Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

lyett, vagy mellett most már D felől is szabad volt az út a megye területére. Ezek a hadjáratok, mint ahogyan a korábbi trónvillongásokkal kapcsolatosak is, általában Kassáig, vagy annak előteréig jutottak el. Nyilván ez a fő oka annak, hogy a megye É-i részén az elpusztult falvak aránya jóval kevesebb, mint a D-i részeken. Az adóösszeírásokból kiderül, hogy a XVI-XVTI. század során véglegesen elpusztult települések nagy többsége kisnemesi falu volt, amelyet minthogy lakói és gazdái elpusztultak vagy elhagytak, a Rákóczi-szabadságharc után meginduló nagy telepítési akció során már senkinek sem állt érdekében újratelepíteni. Említettük, hogy a Kemejt birtokló ládi pálosok a Rákóczi-szabadságharc után milyen eréllyel láttak hozzá birtokaik rendezéséhez, és hogy Kemejt is szinte azonnal benépesítették, ha ez nem is vált már igazi faluvá akkor. Az elpusztult kisnemesi falvak újratelepítése senkinek sem állt érdekében, és ha esetleg élt is még egy-egy kisnemesi család, bizonyára nem volt meg a megfelelő nagyságú birtoka és anyagi alapja mindehhez. A nagyobb birtokosok kezén lévő falvak tovább fennmaradtak (Tuzsa, Kemej), mint a többi. Ennek, amellett, hogy a hadjáratok fő útvonalától távolabb estek, bizonyára az is oka volt, hogy birtokosaik, amíg lehetett, igyekeztek pótolni az elpusztult lakosságot. Ugyanakkor szívósan ragaszkodtak földjükhöz és falujukhoz Sárvár és Papi kisnemesei is. Megyénkben is megfigyelhetjük azt az országszerte tapasztalt jelenséget, hogy egy-egy település területéhez mennyire ragaszkodtak az emberek. Az elpusztult falvak helyére a XVIII-XIX. század folyamán szinte kivétel nélkül mindenütt tanyákat telepítettek. Többjük a XIX. század közepén, Fényes gyűjtése alapján már újra lakott puszta volt.

641 Ezek az újkori tanyák részben még ma is fennállnak, részben pedig a közelmúltban szűntek meg. Mindez arra utal, hogy az elpusztult falvak emléke, határaiknak elkülönítése szinte napjainkig, a nagyüzemi parcellák kialakításáig élt a köztudatban. Az Árpád-korban oklevéllel említett 250 lakott hely közül a források 123-ban jeleznek templomot is. Ezek közül kiemelkedő jelentősége volt a XII. században alapított jaszói premontrei monostornak, amely hiteles helyként működött, a széplaki bencés apátságnak, amely az Abák nem641. Maksay F., 1971. 80., vö. Földes L., 1983. 332-333. 11 161