Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

ken, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány közülük bizonyára nem volt faluhely. Ilyen helynév, talán egy birtokrész neve, lehetett Kökényes, ahová a pálos kolostort telepítették, és Vízvölgy, amelynek Nyomár és Dicháza közötti területét 1329-ben felosztják. Valószínű, hogy nem volt önálló település Mocsfölde, Gyárfásfölde és Kánásfölde sem, melyeknek rövid életére utal az is, hogy nevük helynévben nem maradt fenn.

640 Hasonló jellegű helynevet (Perezmangafölde) említenek a XV. század elején Papi határában, mint Papi egy részbirtokának nevét. Feltehető tehát, hogy ezek is ilyen részbirtok nevek, méghozzá nem is állandó jellegű nevek lehettek. Ellenkező esetben, ha állandó helynevek és folyamatosan lakott helyek lettek volna, nevük bizonyára megmarad, amint ezt Bodófölde és Simonlaka esetében tapasztalhattuk. Sőt, amint láttuk, abban az esetben, ha ezt a mezőgazdasági művelés lehetővé teszi, ezeknek jól megfigyelhető régészeti nyomuk is van. Nem tekinthetjük elpusztult falunak Jolócot sem, amelynek helyén Vitány, és Szerepet sem, amelynek helyén Szurdokbénye szerepel a későbbiek során. Tehát a véglegesen elpusztult falvak aránya viszonylag nem nagy, különösen ha figyelembe vesszük a megyénkben csaknem három évszázadig dúló folytonos háborúkat. Nem állt módunkban terepbejárással megvizsgálni a történeti megye É-i részét. Nem tudjuk, hogy a Szlovákia területére eső elpusztult települések közül hánynak maradt meg helynévben a neve, és melyeknek vannak régészeti emlékei. Az írásos adatok alapján történt összehasonlításból azonban megállapíthatjuk, hogy azon a területen jóval kisebb az elpusztult települések aránya (70 településből 28 esik arra a területre), és ezek közül is túlsúlyban vannak a -földe típusú helynevek, amelyeknek egy részét, láttuk, nem tekinthetjük önálló falutelepülésnek. Területünkön leghamarabb, a tatárjárás idején, Gata pusztult el, a tatárjárás után már mint elpusztult faluhelyet adományozzák el, amely a későbbiek során sem települt újjá. A XIV. századi természetes pusztásodás során pusztulhatott el Gálya, Tárcsa, Bodófölde, Simonlaka, Miglinc, Peceny. Ezek közül Bodóföldét és Simonlakát'mint láttuk, egy-egy kisnemes birtokának, telephe640. Szabó I., 1966. 146., vö. Földes L., 1983. 334. 159