Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

lyének tekinthetjük és lehetséges, hogy Peceny is hasonló jellegű település lehetett. A XV. század végén esetleg az akkor dúló hatalmi harcok során pusztult el Toka, Pocsaj, Nyavalyád és Kácsik. A XV. század végén még mindhármat említik a források, a XVI. századi adóösszeírásokban azonban már egyik sem szerepel. A legnagyobb pusztítást azonban kétség kívül a XVI. századi török háborúk okozták vidékünkön. Mint láttuk, az adóösszeírások szerint már 1531-ben is voltak olyan részei a megyének, amelyek török érdekeltségi területek voltak. 1558-tól pedig folyamatosan érték török támadások a megyét. Dicháza, Monajkeddi és Kelecsény már az első török betörések során elpusztult, de áldozatul esett ezeknek a támadásoknak több, a későbbiek során újra települt falu is (mint pl. Monaj, Selyeb). Különösen súlyos hatása volt az 1567-es hadjáratnak, amely az egész megyére kiterjedt. Ekkor pusztult el végleg Horváti, Gyanda, Lyuba, a körülöttünk lévő, később újra települt falvak {Kupa, Tomor, Felsővadász), és feltételezhetően Szt. Iván, Rád, Köbli is, bár ez utóbbiakról nincs pontos adatunk. Nem tudták ezt a támadást igazán kiheverni azok a falvak sem, amelyek véglegesen csak a XVII. század folyamán pusztultak el {Sárvár, Túzsa, Kemej, Papi). Ez időtől kezdve lakosságuk egyre csökken, míg végül a XVII. század közepén elnéptelenednek ezek is. Viszonylag hoszszú életüket bizonyára annak köszönhették, hogy az 1558-as és 1590 közötti egyre megújuló hadjáratok útvonalától távol estek. Ezzel kapcsolatos viszont az előbb említett területek erős pusztulása is. Mint láttuk megyénkben nem állt végvár, a megye védelmét a szendrői vár látta el. De ezt a várat csak 1566-ban szerezte meg a Bebek családtól Schwendi Lázár a császár számára, és csak 1578-ban indult meg a vár nagyobb arányú kiépítése. Gyakorlatilag azonban csak 1596, Eger eleste után vált végvárrá. Addig, ebből az irányból szinte akadálytalanul törhettek előre a török csapatok Szikszó, Forró, Kassa irányába. A másik irányból viszont, legalábbis 1596-ig, Eger elzárta a területünkre vezető utat. Eger eleste és Szendrő jelentőségének megnövekedése szinte azonnal érezteti hatását. 1599-től az addig viszonylag békés életet élő Kemejt a török pusztítások miatt elhagyottnak mondják az összeírások. Vagyis az addig kedvelt és általánosan használt, a Vadász-patak völgyében vezető út he160