Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

6. Szórakozás A fiatalság számára az ismerkedés, szórakozás, udvarlás hagyományos fórumai voltak a táncalkalmak, az ivók, cuhárék, báldok, lagzik, elsősorban a téli időszakban.

45 Az eladósorban lévő lányok és legények végigtáncolták a környékükön lévő lagzikat késő ősztől kora tavaszig. A jó táncosnak rangja volt, azt mind a fiatalság, mind a felnőttek számon tartották. A legények az udvarlás alkalmával hívták meg a lányt táncolni a következő lagziba, bálba. A lánynak mindig azzal illett elmennie, aki először hívta. Ha a legény eljött a lányért, nem illett kézenfogva menniük, a lány mindig a legény mögött lemaradva ment kicsivel. A tánc a szórakozás, udvarlás, ügyesség bemutatása mellett alkalmat nyújtott arra is, hogy a fiatalok a sérelmet megtorolják, a vétkest megszégyenítsék, mégpedig saját korcsoportjuk előtt. Ha egy lány csúfot űzött a legénnyel, vagy nem annak kedve szerint viselkedett, az a bálban kitáncoltatta a lányt. A legény felkérte táncolni, és amikor a legjobban sürögtek, elengedte, hirtelen kilökte a szélre és otthagyta. A kitáncoltatás nagy szégyen volt, nagy foltot ejtett a lány becsületén. Az is előfordult, hogy a megsértett, bosszúálló legény megleste a lányt az utcán, és pelyvát szórt rá, amit a lány csak nehezen tudott kiszedni a ruhájából, különösen, ha a vállkendő belina rojtjába beleragadt. Innen ered a megszégyenítést megfogalmazó szólás: „No, rajtam apéva!" A lagzik, táncalkalmak ritkán múltak el a legények verekedése nélkül. A megszégyenítést, a legény bosszúját dal is megfogalmazza: Lányok, lányok, rólam tanuljatok A legénynek kendőt ne adjatok Mert a legény kétfelé szakítja Büszkeségből csizmájába húzza.

46 A század elején a fiatalság egyik legjelentősebb szórakozási alkalma, mulatsága az ivó volt.

47 Minden tizednek illetve utcának megvolt hajdanán a maga ivója. Régen évente csak négyet tartottak: vízkeresztkor, farsangkor, húsvétkor és pünkösdkor. A legények a közösen összeadott pénzből zenészt fogadtak, ez korábban dudás volt, majd bandás. Ivónak kibéreltek egy házat, amelyben tágas helyiség volt, és esetleg az udvara is megfelelő a tánchoz. Az ivókban engedélyezett volt a borkimérés, erről a legények gondoskodtak és az általuk meghatározott árban mérték ki. A borból befolyt hasznot a banda költségeire fordították. Az ivóba az utca, il89