Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

letve a tized fiatalsága mehetett el, idegen, távolabbról származó megjelenése verekedéshez vezetett.

48 Ivót külön szerveztek a suhancok és a legények. A suhancok külön ivógazdát is fogadtak egy idősebb ember személyében, az vigyázott a rendre. A mulatságokon ugyanis napirenden voltak a legények közötti verekedések. Könnyen belekötöttek egymásba, bármi okból, de elsősorban a lányok miatt. A lobogós ing ujjából gyorsan előkerült ilyenkor a sótörő, a kalapács vagy a husáng, ezért a csendőrség gyakran nem is engedélyezte az ivók megtartását. Sokszor titokban rendezték meg a legények, nem jelentették be, vagy a tilalom miatt, vagy hogy a pénzt megtakarítsák. Akkor úgy álltak egymáson bosszút a haragosok, hogy bejelentették a csendőrségen a titkos ivót. Az ivót később a cuhárék váltották fel. Eleinte csak a summásságon tartottak vasárnaponként cuhárékat, aztán Mezőkövesden is általánossá vált ez. A cuhárén felnőtt felügyelet általában nem volt, a legények bort hoztak, harmonikást fogadtak, és 6 óra felé elvitték a szeretőjüket táncolni. Ezek az otthoni cuhárék éjfélre befejeződtek, a legények hazakísérték a lányokat. Később már inkább báldba jártak a fiatalok, az Olvasókörben és a Koronában is tartottak bálokat, már a 20-as évektől. Oda a lányok barátnőikkel mentek el, a legényekkel csak ott találkoztak.

49 A legény- és leányélet lakodalom előtti utolsó szórakozási alkalma az almázás vagy kérő.

40 Ezt a lakodalom előtti estén tartották a lányos háznál, meghívta ide a vőlegény a maga cimboráit, és a menyasszony is a lánybarátnőit. Az asztalra gulyás, sütemény, alma került és természetesen bor is. A nóta, tánc szintén elmaradhatatlan volt. A kérőt is sokszor megzavarta az ellenséges legénycsapat kötekedése, néha csak virtusból is megtették ezt, de gyakran komoly verekedéssé fajult mindez, főleg, ha az elhagyott szerető bosszúja inspirálta. A lányok, legények végigtáncolták a környékbeli lagzikat is. Nemcsak azokon a lagzikon vettek részt, ahová hivatalosak voltak, hanem lesőnck, szennyesnek, vagyis kíváncsiskodónak elmentek más lakodalmakra is. Ilyenkor általában a kapun kívül vagy a kerítés mellett álltak csapatostól, a bámészkodó öregasszonyokkal együtt. A legények azonban táncba hívhatták a lesőket is, egy-egy intésből, kézmozdulatból a lányok már értették, melyiküket szólítja a legény táncolni. 90