Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

nulgatják, ellesik, kipróbálják a legényszokásokat, készülnek a legényéletre. A serdülő lányok szórakozási lehetőségei a szülők gondolkodásmódjától függtek, ők döntötték el, hogy lyánykodhat-e már, vagy korai még. Ha korainak tartották a legénycsapatok látogatását, az anya azt válaszolta a kopogtató, bebocsátást kérő legényeknek: „Kicsi még a mi lyányunk!" A suhancoknak a helyi normák szerint is elfogadott szórakozási lehetősége az ivó volt.

17 A legények és a suhancok külön szervezték az ivót. Az ún. első suhanc, a suhanccsapat vezéregyénisége bérelt egy házat a tánchoz, ivógazdái fogadott egy idősebb, markos ember személyében, az látta el a felügyeletet, vigyázott a rendre. Az volt a fizetsége, hogy szabadon ihatott a borból. A suhanc ivóban régen dudás játszott, a kemencesutban kuporogva. A suhancok itt próbálhatták ki tánctudásukat, mulatoztak, nótáztak. A lányok is először az ivóba jártak szórakozni, táncolni, ott kezdték a lyány kodást. 4. A gyermek az ünnepeken, népszokásokban A gyerekek kicsi koruktól részt vettek a közösség hagyományos ünnepeiben, a népszokásokban.

18 Kezdetben inkább csak passzív módon, szemlélőként, a nagyobbak és a felnőttek társaságában, később azonban egyre több szokásnak aktív résztvevőivé, szereplőivé váltak. Ezzel egyrészt elsajátították az egyes népszokásokhoz tartozó szerepeket, másrészt pedig éppen a szerepek eljátszásával, a szokásokban való aktív közreműködéssel a közösséghez való tartozásuk is szorosabbá és fontosabbá vált.

19 Az ünnepek, jeles napok a paraszti élet rendjéből és ritmusából adódóan is a késő ősztől tavaszig tartó időszakra tömörültek. Mezőkövesden archaikus népszokások kevéssé maradtak fenn, az ünnepek erősen vallásos színezetűek. A tél eleji jeles napok jósló szokásai, babonái inkább csak az emlékezetben élnek a matyóknál, nem gyakorolták azokat. A Mikulás-napi ajándékozás - a gyerekek kedvében járva - szokás volt ugyan, de hagyományos alakoskodásra nem emlékeznek. Mikuláskor a gyerekek a kiscipőt, csizmát kipucolva az ablakba tették, és szuszinkát, almát, diót, aszalt szilvát esetleg narancsot kaptak bele. Apjuk néha tréfából vöröshagymát is tett a cipőbe, „keserűségnek", ahogy mondták. 71