Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)
meretekbe, hiszen mindig ezt látták maguk körül. 20 Sok matyó kislány magában vagy teljesen titokban kezdte el a varrást próbálgatni kis rongydarabon, vagy éppen a kötője sarkán. Az asszonyok szerették azt a lánygyereket, aki mindig a varrók között, a tanyán forgolódott, „ebből lesz valami, mindig itt kuporog 1 ' - mondták. A kislányok varrni tanulása ugyan nem tervszerű, tudatos tanítással történt, sokszor inkább csak ellesték, megfigyelték a felnőttek munkáját, ennek ellenére a varrás mint munka megtanulásában bizonyos rend is kialakult. A kislányok első feladatának a varrásban azt tekinthetjük, amikor anyjuknak és az asszonyoknak tűbe fűzték a pamutot, selymet. Mindig annyi tű volt odakészítve, ahány színű selymet használtak a varróhoz. Ez a munka már a színekkel, illetve azok megfelelő használatával való ismerkedést is jelentette. A kislányok első tanulódarabja egy kis tépett rongy, zsebkendő volt, melyre anyjuk vagy egy hozzáértő asszony írt néhány motívumot. Kaptak hozzá pamutmaradékot vagy ún. tépődött selymet, amivel a felnőttek már nem varrtak. Ha látta az anyja, hogy ügyesedik a kislány varrása, adott neki pár krajcárt: „Vegyél vagy irass magadnak egy zsebkendőt!" Az első, önállóan kivarrt darabok általában kicsi, egyszerű mintával díszített munkák voltak: zsebkendő, vendégingujj, majd később vászonkötő. A kislányokkal először a pamutos varrást csináltatták, amelyben a piros mellett csak kevés kéket és sárgát használtak, így ennek a hímzéstípusnak a színezését könnyen megtanulhatták. Az egyes motívumok varrási technikáját mind külön meg kellett tanulniuk. „Majd a másik jobb lesz" - biztatták az asszonyok a gyereket, ha nem sikerült. „Mintha rá volna fúva, olyen legyen!" - tanítgatták közben. Mire a kislányok iskolába kerültek, már szinte mindegyik önállóan tudott varrni. Sokan titokban a rajzolással is kísérleteztek, kalendáriumba, imakönyvbe írták, utánozták az ellesett mintákat. A lányok az iskolában is sokat varrtak a kézimunkaórákon. 21 A tanítónő az ügyesebb kislányokkal magának is dolgoztatott, kihasználta ugyan a gyerekeket, de ez az ingyenmunka mégis dicsőségnek számított, hiszen a varrni tudás elismerését jelentette. Az ügyesség elismerése volt az is, ha az anyja megengedte a kislánynak, hogy besegítsen a varrójába. Az ügyesen varró gyerekeket sokszor húsvét előtt kikérték az iskolából, hogy segítsenek a böjti surcok, lobogós ujjú ingek, korozsmák varrásában. 22 Az ügyesebb lánykák tehát már saját vagy családi szükségletre is dolgoztak, pénzért varrtak, vagy testvéreiknek varrták ki a surcot, inget.
