Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

4. Társasjátékok Ez a korosztály már elsősorban olyan játékokkal szórakozott, melyeket a cimborák, a gyermekbanda, vagyis az egykorúak cso­portja nagyobb létszámban is együtt tudott játszani. Az egykorú fiúk és lányok jelentős részben közösen játszottak, szerepeik azon­ban már gyakran nemek szerint is elkülönültek. A társasjátékok fejlettebb formái a dalos körjátékok. Mezőkö­vesden is ismertek az általánosan elterjedt körjátékok, 23 pl. a Hej, meggy, meggy, a Haj, vára, vára, a Csillag Boris, a Hej, tulipán, az Itt ül egy kis kosárban, az Elvesztettem zsebkendőmet kezdetűek. Példaként most álljon itt egy ilyen típusú játék mezőkövesdi vál­tozata: 24 A gyerekek körbe állnak, egy fiú a körön kívül, egy lány a kö­rön belül. Fiú: Tiszaparti kisleány / Gyere által a Tiszán Gyere által a Tiszán / Megcsókollak a partján. Lány: Nem megyek én, nem megyek / A legénytől én félek. Fiú: Ne félj, kislány, nem bántlak / Subám alá takarlak. (Behajlik a körbe, és surcával letakarja) Felsütött a holdvilág / Elmehetsz már gyöngyvirág Elmehetsz már utadra / Nem vágyom a csókodra. A fiú eltávolodik messzire a körtől, erre szétválik a kör. Lány: A kapuba jer vissza / A gyűrűmet add vissza Fiú: Én a gyűrűt nem adom Lány: Maradjon az ujjadon. Erre mindnyájan párosával összefogózva táncolnak, a kettő a kör közepén. A játék a Csillag Borissal folytatódik. Az énekes-táncos körjátékok mellett sokféle hagyományos sport- és ügyességi játékot is ismertek a matyó gyerekek. A mancso­zás a sokfelé elterjedt lyukbaterelgetős sportjáték kövesdi változa­ta, melyet fagolyóval és az ún. mancsozóbotta\ játszottak. 25 Az általánosan kapókövezésnek nevezett játék helyi változata a kocázás. 2b Öt jól megfogható és dobható kis kavics kellett hozzá, vagy ugyanennyi színes kőgolyó, amely már bolti áru volt, s amit a matyó gyerekek ezért pesti kocának neveztek. Nagy kincs volt, büszke is volt rá, aki ilyet tudott szerezni. Ebben az ügyességi játék­ban a köveket különböző variációk szerint kellett feldobni és elkap­ni. Aszerint, ahogy a felkapandó kövek egymás után következtek, azt mondogatták: „Egyeske, ketteske, hármaska, négyeske, tillibe, talliba. Sebe Kispál Panniba, rákiba, kapiba, kész, jól felnézz!" 27 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom