Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

IV. KISGYERMEKKOR Életkori sajátosságaiknál és a családban, faluközösségben betöltött helyzetüknél fogva az 1-6 év közötti gyermekek külön korcsoportot alkotnak.

1 Mezőkövesden szoknyarángatónak, porban szaladgálónak nevezik a járni már tudó, önállósodni kezdő kicsiket. Ebben a korban a gyermekeket még nem nagyon szokták egymástól nem szerint megkülönböztetni, ruházatuk is hasonló, mindkettőre zubbonyt adnak. A kisfiút gyereknek, a másikat lyánynak nevezik.

2 /. A kisgyermek helye a házban A kicsinek másfél éves koráig is a bölcső volt az alvóhelye,

3 ha azonban kistestvére született, hamarabb kiszorult onnan. A gyereknek a bölcső után állandó és önálló fekvőhelye már nem volt, a család helyzetétől, a testvérek számától függően különböző alkalmi fekhelyeken aludt, általában többedmagával. A gyerekek vászon kisingben aludtak, kisnadrágot éjszakára nem viseltek. Ágyneműjük ritkán volt, takaróul egy-egy jó meleg felnőtt ruhadarab, gyakran anyjuk levetett szoknyája, vagy inség, azaz rongypokróc szolgált. A bölcsőből kiszorulva télen a jó meleg kemencesut volt a kisgyermek következő hálóhelye, itt többen is elfértek és nem fáztak. Ha onnan is kiszorultak, kinőttek, a kocsi vagy régebben kaduc nevű, kerekeken guruló dikó lett a fekhelyük.

4 Ezt az ágy alá betolva tartották, csak éjszakára húzták ki, így helyet nem foglalt a szobában. Két-három gyerek is elaludt rajta 10-12 éves koráig. Ha széles volt a kemencepadka, azon is elfért egy gyerek. Sokszor azonban csak egy használt bundát vagy szűrt terítettek le az asztal elé, esetleg egy szalmazsákot, vackot dobtak a földre, s azon aludtak a gyerekek. A kisgyereknek az étkezésnél sem volt állandó helye. A karéj kenyeret általában csak a kezébe adták, s az udvaron, játék közben ette meg. Egyébként a kemencepadkán, a küszöbön vagy kisszéken 46