Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

ülve ettek a gyerekek, de gyakran a földön körbeülve. Cseréptálban nem adtak a gyereknek ételt, nehogy eltörjék.

5 A gyerekek asztal mellett szinte soha nem ülhettek, sőt azért egyenesen büntetés járt volna, az asztal ugyanis „olyan volt, mint az oltár". Ha már elválasztották és nem szopott, a kicsi gyermek is ugyanazon az ételen élt, mint a felnőttek. A matyók táplálkozása meglehetősen egyoldalú és szegényes volt, alacsony volt a tej-, tejtermék- és húsfogyasztás, magas viszont a lisztes ételek aránya.

6 A nincstelen summás és a tehetősebb gazdálkodó családok között e tekintetben nem volt lényeges különbség. A jógazdák azért éltek szűkösen, szigorú beosztással, hogy még több földre tegyenek szert, a nincstelenek pedig a kevés beosztását, a „sokszori nincset" szokták meg.

7 A gyermek természetesen mindig éhes volt, „mindig ett vóna". Egy-egy szem cukrot, almát, vagy kis karéj kenyeret bizony gyakran elcsentek anyjuk elől. A kertből, mezőről is sok ennivalót szerezhettek, hiszen jól ismerték ezeket a helyeket, valamint az ehető vadnövényeket, gyümölcsöket. Tudták, hol lehet szedret, szamócát, vadszilvát találni, keresték a dércsípte csipkét és somot. Szívesen ették nyersen a madársóskát, különösen a sóska szárba szökkenő részét, a rekenőt. Régebben nagy előszeretettel kutattak a csicsóka földben lévő gumója után. Kiásták, meghámozták és nyersen ették. A koronaakác virágát, az agagyint is szívesen leszedték és megették.

8 A gyerekek vadásztak a madártojásra is. Bár inkább csak szórakoztak vele, de sokan meg is itták. Tudták, hol találnak olyan gyümölcsfát, ahol az érett gyümölcs könnyen megközelíthető. A temető a század elején még tele volt gyümölcsfával, bár nagyon féltek itt a gyerekek, mégis gyakran megdézsmálták azt is. Halászásra a Kánya-, a Hór-patak és a Kavicsos (mesterségesen kibányászott tó) nyújtott lehetőséget Mezőkövesden. A fiúk kosárral, hálóval próbálkoztak a halfogással. A halnak egyébként azonban nem volt jelentősége a matyók táplálkozásában. 2. Tisztálkodás, ruházat A kisebb gyereket az anyja vagy nagyobb testvére mindennap megmosdatta, esténként az arcát, kezét, lábát mosták meg, ha nagyon maszatos volt, néha napközben is. A nagyobb gyerekek, akik már önállóak voltak, reggelente hideg vízzel „kimosták a csipát" a szemükből, és este nekik is lábat kellett mosni, hiszen mezítláb jár47