Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

4. Csecsemőgondozás A baba kelengyéjét a fiatalasszony anyja készítette el, már a terhesség alatt. Az első gyerek után a többi testvér azonban már alig kapott új babaruhákat, örökölte azt a nagyobb testvéreitől és a rokonságból. A kising gyolcsból készült, nyakát singolás (fehér lyukhímzéses csipke) díszítette. Pelenkát flanellból vagy rossz lepedőből hasogattak fel. A szegényebbek használt vászongatyát vettek a piacon, azt szabták fel, kitelt belőle 6 nagy pelenka, és az már jó tört, puha volt. A húgyfogó kispelenkának rosszabb otthoni rongy is megfelelt. A babaruhát ünnepi alkalmakra horgolt főkötőcske és rékli egészítette ki. A főkötőből több is volt, a legszebbet, az első főkötőt ünnepeken adták a kicsire. A pólya vászonból készült, piros szőttes megkötője volt, mellyel körbetekerték a gyerekre hajtogatott pólyapárnái. Később ezt a pólyakötő szalagot színes matyó rózsákkal hímezték ki. A babadunna huzata fehér vagy fekete rózsás purgament volt, hidegben a bölcsőben ezzel takarták be, az utcán pedig ebbe fogták a kicsit. A babadunnát is szalaggal rögzítették a bölcsőhöz, hogy a gyerek ne tudja lerúgni. A keresztelő takaró a 20-as évektől jött divatba, egyházi szimbólumok, kereszt, bárány, angyal és színes matyó virágok díszítették. A csecsemő gondozására, ápolására nem sok idő és lehetőség volt, főleg tavasztól őszig, a gazdasági munkák idején. Tisztán tartását, etetését a család mindennapi életéhez, munkáihoz igazították, és annak rendelték alá. A csecsemőt általában reggelente fürdették, kezdetben naponta, pár hónapos korától gyakran már csak minden második nap. A fürdetést fateknőben, majd később az elterjedő bádoglavórban végezték. Néha kamillafőzetet használtak a fürdővízhez. A víz hőmérsékletét a könyökével ellenőrizte az anya. A kicsi feje alá a hugyospilinkát dugták a vízbe, alá pedig szétterítettek egy másikat, arra fektették a gyereket, majd be is takarták vele, s úgy locsolgatták a vízzel. Különösen a hasára vigyáztak, hogy „meg ne csapja a hideg". Egy tiszta pelenkadarab végét az ujjára csavarta az anya, vízbe mártva azzal törülgette ki a gyerek száját. Ettől sajnos gyakran szájpenészt kapott a kicsi. A csecsemő fején gyakori koszmói a fürdetéskor igyekeztek leáztatni, ritka gyolcs zacskóba korpát varrtak, azt vízbe áztatták, s ezzel dörzsölték a fejét, majd írós vű/jal kenték be a koszmós bőrt. Ha az újszülött szeme csipás volt, anyatejet csepegtettek bele. Fürdetés előtt mindig keresztet vetettek a gyerekre. A kicsit sosem pólyálták, pakolták az asztalon. Az asztal az szent hely volt, „nem való az, hogy ahol 3* 35