Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

mondattak, és kilencedet (kilenc napos imádkozás) végeztek Szent Annához, a szülőasszonyok pártfogójához. Itt van az üdő, fogja már, állapították meg, amikor elkezdődtek a szülési fájdalmak. Egy rokon asszonyt vagy a menyecske urát elküldték a bábáért. Mezőkövesden a felszabadulásig otthon szültek az asszonyok, szakképzett bába segítségével. Orvost csak a legvégső esetben hívtak a szüléshez. Lenézték, meg is szólták azt, aki orvosi segítséggel szült: „Depennyedt, csak orvossal lett meg neki!" Bába több volt Mezőkövesden, „minden tizedre jutott".

7 Általában azt hívták el, aki a közelben lakott. Nem volt általános szokás, hogy a bábát előre megfogadják, már csak akkor mentek érte, amikor szükség volt rá. Fizetségében sem állapodtak meg előre, de az a falubeliek egymás közötti szóbeszédéből ismert volt. Pénzt kapott, s emellett a gyermekágyasnak hozott perecekből, süteményekből is bőségesen megajándékozták, sőt étellel, tejeskávéval is mindig megkínálták. A szülés levezetése, az újszülött és az anya ellátása után néhány napig még a bába járt fürdetni a gyereket reggelenként. A század elején ez még hosszabb idő volt, akár az avatásig is eltartott. Arról, hogy a bába rontó hatalommal is rendelkezhet, a mai legidősebb generáció szüleitől még hallott homályos ismereteket, de konkrét történetekre már nem emlékeznek. Szüléshez az első házban, vagyis a tiszta szobában a vetett ágy kukutyinját, búvóját készítették elő. Ha ebben az ágyban egyébként az anyós aludt, a gyerekágy idejére ő is átadta a helyét a menyecskének. A párnákat kivitték a kamrába, az ágytakarót pedig felkötötték a plafonhoz, a gerendához, ez eltakarta a gyerekágyast az illetéktelen szemek elől, és védte a hidegtől is. Mivel a néphit szerint a fekvő asszony és az újszülött fokozottan védtelen a rontó erőkkel szemben, a szülő nő lepedőjének egyik sarkába egy csipetnyi sót, kenyérhajat és egy gerezd fokhagymát kötnek, nehogy a gyereket kicseréljék vagy szemmel verjék.

8 A vajúdó asszony hanyatt fekve szült, más archaikus szülésmódra már nem emlékeznek. A szülésnél a fiatalasszony anyja, anyósa, esetleg a nagyanyja is segédkezett, ritka esetben a férj is bent volt. Ha farfekvéses volt a gyerek, a bába igyekezett megfordítani. Ha a köldökzsinór a gyerek nyakára csavarodott, és a légszomjtól már egészen megfeketedett a gyerek, a bába hideg vízzel leöntötte, a tenyerén hasaltatva veregette, hogy nagy levegőt vegyen és felsírjon. Ollóval vágta el a köldökzsinórt, majd erős kendercérnával kötötte el. Fateknőben megfürdette az újszülöttet, „púpját" átkötötte az 29