Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

tartották a kövesdiek, és megadással elfogadták. „Amit ránk mért a sors, elfogadjuk, elfér a gyerek a többi között" - ez volt az általános vélemény. E szemlélet kialakulását a matyók szigorú valláserkölcsi normái is befolyásolták. Eszerint a gyermek isten adománya, ellene bármit is tenni bűn. A fogamzástól kezdve élőnek, embernek tekintik a magzatot, ezért tartják súlyos bűnnek a magzat „eltevését".

6 Ezeket az életet szervező, irányító normákat elsősorban a vagyon szülte kényszer módosíthatta.

7 A szfftetésszabályozás különböző módjaival, a gyermekek számának korlátozásával főleg a módosabb, birtokos paraszti rétegnél találkozunk. Bár az általános vélemény az, hogy az asszonyok nem tettek semmit azért, hogy ne legyen gyerek, mégis számos konkrét történet és általánosítható ismeret él erre vonatkozóan a legidősebb nemzedék körében. Mivel a fiatal munkaerő a paraszti munkában nélkülözhetetlen, az esküvő utáni közvetlen gyermekáldás nem volt kívánatos a matyóknál. Tudták ezt a fiatal házasok is, hiszen anyja és a közösség is így készítette fel a fiatalasszonyt a házasságra, s emellett a szülők, s elsősorban az anyós szigorúan vigyázott is erre. A század elején az volt a szokás, hogy a lakodalom után legalább hat hétig nem hálhattak együtt a fiatalok.

8 Az anyós sokszor szabályosan elzárta az újmenyecskét az urától, s az csak titokban, az ablakon vagy a padláson át jutott be asszonyához a kamrába. Aki a lakodalom után hamarosan „úgy lett", azaz állapotos lett, bizony megszólták: „ez se tudott még várni, még össze se melegedtek!" Általánosan elterjedt volt a gúnyos élű szólás: „Kettő feküdt, három kelt." Ez a félelem és a negatív megítélés is szerepet játszott abban, hogy a legtöbb fiatalasszony félt a házasélettől, s igyekezett urát is meggyőzni. „Türtőztesse már magát, az egy pár perc alatt elmúlik, a gond, a szégyen meg megmarad!" - halljuk az idősebbektől.

9 Ha a menyecske állapotos lett, általában anyjának mondta el először, anyósától nagyon félt, állapotát igyekezett minél tovább eltitkolni. A nem kívánt terhességtől különböző módon próbáltak megszabadulni. A magasról való leugrás, a forró vizű fürdő, az éles, hegyes eszköz feldugása, mérgező hatású növény, pl. leander főzetének ivása a matyóságnál is általánosan elterjedt ismeretek voltak.

10 Angyalcsinálónak nevezték azokat az asszonyokat, akik illegális magzatelhajtást végeztek, elcsinálták a gyereket. A közösség sok vonatkozásban kirekesztette soraiból, elítélte és megkülönböztette ezeket az asszonyokat, pl. a piacon nem szívesen vásároltak tőle, az úton kikerülték, egyesek rontó erőt is tulajdonítottak neki. 21