Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

ÜVEGEK A PARASZTI HÁZTARTÁSOKBAN A magyarországi udvarházak, várkastélyok inventáriumait, a módosabb társadalmi rétegek képviselőinek hagyatéki leltárait vizsgálva szembetűnő, hogy a XVIII. század második feléig milyen jelentéktelen volt az üvegtárgyak száma a háztartásokban. A- török pusztítások után újjáéledő magyar üvegipar első jelentős területének számító vidékünkön, Erdélyben a fontosabb udvarházakban csak néhány darab üveg volt. Kistarcsán, 1624-ben 6 darab „víznek való ivegpalack"ot találtak az összeírok. Szentdemeteren 5 évvel később, 1629-ben csupán csak egy „hitván" pincetok volt a település legnagyobb épületében, s a pincetokban „öt evegpalack". 1646-ban Magyarbükkön, az udvarházban, az „aszszony házában" kilenc lapos palackot vettek számba, amelyekben „különbkülönféle vizek"-et tartottak. A XVII. század derekán túl is, egészen a XVIII. század elejéig legfeljebb egy-egy üvegpalack, vagy egy-egy „üveges lámpás" emelte az erdélyi udvarházi pompát. Mindössze az uzdiszentpéteri udvarházban volt nagyobb mennyiségű üveg. Ez a kastély azonban kivételes személyiség, I. Apafi Mihály fejedelem felesége, Bornemisza Anna testvéréé, Teleki Mihályé volt. Az épület különböző helyiségeiben több mint félezer üvegtárgyat tároltak. Az üvegek kis része volt csak díszüveg, többségük háztartási célokat szolgált. Volt közöttük légyfogó, pohár, kotyogósüveg, kancsó és palacküveg. Mi lehetett vajon az oka annak, hogy a fogarasföldi és már erdélyi huták jelentős termelése ellenére alig-alig szerepelnek üvegtárgyak a különböző kimutatásokban? A konzervativizmus, mint ahogy Apor Péter véli? A Metamorphosis Transilvaniae c. munka szerzője szerint a nemesség és egyáltalán az erdélyi lakosság idegenkedett az üvegtárgyak használatától, a nemesség hagyományokhoz ragaszkodó szemlélete nem engedett utat az üvegedények 35