Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

Hogy tanárának gondos irányítása mellett, vagy a már korán megnyilvánuló festői ambíciójától hajtva készültek-e stúdiumai — ma már nehéz lenne megállapítanunk. Az mindenesetre bizonyos, hogy már szakmájában megbecsült MÁV alkalmazott volt, amikor érdeklődésének középpontjába kerül a festészet. Utazásra lehetősége lévén, különböző kiállításokra volt kitekintése. Vágyott arra, hogy magát tovább képezze, kapcsolatot tartott a Miskolcon működő Balogh József „Szabad rajz- és festőiskolá"-val.

5 A müncheni iskolázottságú Balogh József festőművész éveket töltött Hollósy mellett, s dolgozott Nagybányán. Naturalista felfogású arc- és tájképfestő volt. Sokat tanulhatott tőle a pályája elején lévő festő, bár tudjuk teljesen más felfogás iránt érzett hallatlan vonzódást: mégpedig a Munkácsy-féle kritikai realizmus iránt. Még várat magára a teljes energiával való festés, a folyamatos ezirányú tevékenykedés is. Igy vallott erről az időszakról egy riportban, miután nagy nehezen sikerült szórabírnia a kérdezőnek: „Megmondani se tudom, mikor kezdtem festeni. Mindig rajzoltam, festegettem. Gyerekkoromtól kezdve tudtam, hogy festenem kell. Csak azt nem tudtam, hogy mikor. Mert jó szakmám volt, megkerestem ami kellett. De időm soha."

6 Ez a nyilatkozat nem tűnhet sablonosnak, hiszen személye egyszerű és nyílt volt. A festő-barátok, kikkel naponta eszmecserét folytatott, s bízvást mondhatjuk ismerték Ficzerét, hasonlóan vallanak. „A világot festőként fedezte fel, s fanatikus elhivatottság-tudattal készült azzá válni."

7 A kényszerű kitérő miatt még érzékenyebbé valló ember mindig sajnálkozott, hogy életéből kimaradtak a Képzőművészeti Főiskolai esztendők. Az érvényesülés ilyeténképpeni előnyét nem élvezhette,s a bizonyítás vágya —mint minden hasonló helyzetben, konok elszántsággal vértezte fel. A város képzőművészeti légköre azokban az években — a hasonló lehetőségekkel rendelkező városok között — egyike volt a legpezsgőbbeknek. Ha azt vesszük számba, Miskolcon (a középiskolai rajztanárok magántanítványi lehetőségén kívül) a növendékek különböző magán szabadiskolákba iratkozhattak be, s ezek jelenlétükkel, kiállításaikkal lelket tarthattak a művésznek készülő, tudásszomjjal teli, ám a realitásokkal is számoló Ficzerében, —volt némi kitekintése a művészeti életre. Volt valamelyest kisugárzó ereje az 1904-től évtizedeken át működő Balogh József féle szabadiskolának is, és az 1919. nyarán szervezett MeilingerNyitrai-Bartus-féle, - kiállítással záródó kurzusnak, mely felfedezi telephelyéül a Csabai-kapuban az elárvult Egry-féle gyógyvízintézetet,

8 melyben később a Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepe működött, már neves főiskolai tanárok: Benchardt Ágoston, Burghardt Rezső vezetésével.

9 Ezek már létükkel is összehasonlítási lehetőséget adtak Ficzerének, hogy számoljon azzal, kortársai milyen felkészültségűek. 8