Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

7. kép: Ficzere László munkatársaival. 1930 körül (középső álló alak) A vasútnál mindig nyitva áll az út előrelépésére, s az időt nem vesztegetve, szakmailag képezte magát. Bár a motorkezelői képesítéssel sokféle munkavállalásra nyílt alkalma, mégis beiratkozott — a már komoly megbecsülést jelentő — ,,fővasúti gőzmozdonyvezetői" tanfolyamra, s mint mindig ezt is a legjobb eredménnyel végezte el.

10 Ezután éveket töltött mozdonyon, s hoszszú útjai alkalmával arra is módja volt, hogy a „festő szemével figyeljen meg mindent. Nem vázlatokat készített, hanem emlékezetébe véste azokat a jelenségeket, melyek legjellemzőbbjeit, majd később művészi formába öntötte. A miskolci igazgatóság több fűtőházában teljesített szolgálatot. Bánrévén dolgozván ismerkedett meg 1941-ben későbbi feleségével, Burány Klárával, aki mindvégig bíztatta, ösztönözte művészi hajlamának kibontakozásában, s egy életen át megértő társa volt.

1 A háborús esztendőkben muníciót szállított, a ruszinszkói terület utánpótlását vitte mozdonyával, ami állandó helytállást igényelt tőle a légitámadások által nehezített úton. Az embertpróbáló feladatok emlékét felidézetlenül, meg nem történtként akarta túlélni, s a háborús élmények kései műveit ihlették csupán. A borzalmakból kikerülvén az alkotóvágya fokozódott. Nem a szörnyűségek újbóli átélése foglalkoztatta még ekkor, hanem az idill, a szép megjelente9