Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

A „VASUTAS-FESTŐ" (Gyermekkor, pályakezdés) Ficzere László 1910. február 28-án született Miskolcon. Apja, Ficzere Mihály mozdonyfűtő volt a Magyar Királyi Államvasutaknál. A családfő nyugodt feltételt teremtett öt gyermeke felneveléséhez, s fontosnak tartotta feleségével, Salamon Gizellával együtt, hogy fiaiknak is biztos megélhetést adó szakmájuk legyen. Elemi iskolába Miskolcon és Kassán járt, aszerint, hogy apjuknak hol volt az állomáshelye. A két város közül Miskolc volt nagyobb hatással a nyllteszű gyermekre azért is, mert a polgárit már itt végezte. Kitűnt társai közül gyors észjárásával, ügyességével, szorgalmával és erős fizikumával. Érdeklődő fiatalemberként élt a kínálkozó lehetőségekkel és hamarosan felfigyeltek sokoldalú tehetségére. Sikerei voltak, mint birkózónak, korcsolyázónak, s mint meglehetősen jó muzsikus sokáig fuvolás volt a MÁV Szimfonikusok Zenekarában. Rajzkészsége gyermekkorában kitűnt, s vágyai is ennek tökéletesítése felé vezették. A ll.sz. Fiú Polgári Iskola igazgatója, Cseh Gusztáv a művészeti pálya felé irányította, miután két országos középiskolás kiállításon eredményesen szerepelt, díjat is nyert. A pedagógus felismerését Ficzere életútja igazolta a későbbiekben, de a tizenötéves fiatalembernek egyelőre a szülők akaratának kellett magát alávetnie. Igy a lakatosságot tanulta ki. Apja az államvasutak műhelyébe helyezte el, ahol mint kiváló tanoncnak jövője biztosítottnak látszott. Ez a szülői döntés végülis csak késleltettea művésszé válását. E kényszerű, s hosszúra nyúlt kitérő mégis hasznára vált hiszen egész életre szóló emberismeretet szerzett, mely művészi pályáján segítette önmegvalósulásában. Alig készítette el a művészi igényű kovácsoltvas vizsgamunkáját,

2 amikor az apai megérzés minden várakozást megelőzve beteljesült, s a legnagyobb fiú, Ficzere László a helytállást követelő családfői szerepbe került. A MÁV megbecsülte gondokodó munkáját és lehetőséget nyújtott szakmai fejlődéséhez: a géplakatos Ficzere László így tett motorkezelői vizsgát 1935ben a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában. Bár ez az iskola az alapos szakmai ismeretek elsajátítását tartotta fontosnak, a szépérzék fejlesztésére is számos lehetőséget nyújtott. Madáchy István, a köztiszteletnek örvendő rajztanár szívesen foglalkozott tanítványaival, és a szakrajzi ismereteken kívül az alkalmazott grafika rejtelmeibe is beavatta érdeklődő diákjait.

3 Ő maga népies-szecessziós mustrákat készített helyi kiadványok számára, s valószínű erre, a vidéken későn elterjedő dekorációs divatra tanította növendékeit. Ficzere festőkollégáinak visszaemlékezéséből tudjuk, hogy diák korában készített olyan élethű naturalisztikus tanulmányokat is, melyek összetévesztésig hasonlítottak a modellhez, mint pl. egy tanulmánya a celofán alatt díszelgő pávatollhoz.

4 7