Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

vallanak. A gondolatcsere kényszere, ami áthatja az ember létét, tulajdonkép­pen a sorozat végigkísérő gondolata. A tevékenykedés közben meg-megállók beszélgetve pihennek meg, üdítik fel magukat. A tenyérnyi rajzok állandósá­gát magán viselve hatnak. A természet és ember közvetlen kapcsolatát sugallva bensőséges minden megnyilatkozás: a férfiak büszkén vetik meg lábaikat saját­juknak tudott földjükön. A kollektivizálás előtti évek elevenednek meg a la­pokról. A gazda tenyeréből etetgeti kedves lovát, tekintetével vigyázza tehe­nét. Az állatukra büszke asszonyok, a süldőiket árulják. A viharkabátos, kucs­más, csizmanadrágos férfiak és az elnehezült kendős nők körül ott a falusi élet velejárójaként egy-egy kutya vagy háziállat. Az egymásrautaltság és segítő­készség érződik az együtt végzett munkából, — ami különösen szépen jelent­kezik a Vetés férfialakjain. A feladatukat egyedül végzők nehézkes bajlódása árad a Malom-bó\. Ficzere anélkül, hogy megszépítené és idealizálná a paraszti munkát, min­dig a városi ember nosztalgiájával figyeli a természet közelében élőket. Monumentális hatást ért el az egyensúlyra törekvő apró kompozícióival. A legsikerültebbeket kész műnek tekintve, datálva aláírta. A sorozat lapjai kö­zül többet áttett sokszorosító grafikára, s mint ezután valamennyi kompozí­cióját több méretben és technikában feldolgozta. A ciklus ismert lapjai között már találni olyanokat is, amelyek a nagyüze­mi mezőgazdaság kezdetére utalnak (Kombájnos). Egy későbbi sorozatától el­tekintve (Évszakok) csak olyan agrár témát örökít meg, ami a haladó szellemű kollektivizálás művészeti megnyilatkozása, bizonyítva alkotója elszánt politi­kus szándékát és azt, hogy esztétikát az etika szolgálatába állítja. Műveiben azonnal reagál a társadalmi mozgásokra. Szánt az eke. Traktoros, Ekejavítás, Sörivók szerkesztői vonalakkal meg­jelenített feszített kompoziciójú képek (25.sz. kép). Mindent szigorúan meg­ítélő Ficzere a jelenségek lényegére koncentrálva erőteljes kontúrokkal dolgo­zott ekkor, vonalai határozottak, s az általuk felosztott sík kicsi színes négy­szögeiből szerkeszti képeit. Az életről alkotott véleménye tükröződik már a képek egészének gondos kiegyensúlyozottságában, statikájában. Tiszta geo­metriája talán az egyenes jellemének megnyilvánulása és darabos őszinteségé­vel, emberi tisztességével is összhangban állt. Ecsetje alatt a látvány nem a de­korativitás felé redukálódik, hanem a forma lényegét hangsúlyozva a néző fi­gyelmét orientálja arra, amit érdemes megfigyelni: Az eke csillogó lapjai közé mozduló ember gondosan figyelő tartását, vagy a társát, aki kihajlik traktoráról fürkészve, miben tud segítségére lenni. A mozzanat éppúgy tipikus, mint ahogy azidőben a többi cselekvő munkásé. A színt is aláveti a kifejezésnek és az álta­lában szükséges velejárója lesz az a képeknek, bár az oeuvre legkoloristább ké­pe ebben a művészi etapban születtek. A kontúrok zavartalanul bomlanak színné, mint a Szánt az eke című kisméretű, kartonra festett, tojástempera ké­pén. Rajzosán, egy színnel festett képei közül a Sörivók és a Traktoros hangu­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom