Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

A rendezőpályaudvar, fűtőházak által nyújtott képi rend és az ipar telepítése nyomán megváltozott hegyvidéki tájak foglalkoztatták leginkább, de mondhatnók, minden látványban felismerte a képi lehetőséget, legyen az a Bodrog-Tisza találkozása Tokajnál, a kikötő uszályok, a horgásztanyák, vagy a kőbányák. Tokajban a Népművelési Intézet szervezésében, szakköri társaival együtt, 1953-tól dolgozott a nyári művésztelepen, s az ipari környezetben élő festő a természet harmonikus rendjére rácsodálkozva festi meg a tokaji Kopaszhegyet, a Kőbányát, s a szabadban dolgozó mezőgazdasági munkásokat, a kisváros csendjében élő embereket. Eleinte a látvány vibráló színessége, a zöldek impresszionisztikus visszaadása izgatta Tokajban (Tiszapart), később viszont az obejtív világba beavatkozó ember munkájával megcsonkított kőbányák (Tokaji Kőbánya), házakkal beépített partok logikai rendje nyújtotta geometria felé vonzódott, mígnem az amorf képződményeket is saját látásmódjának vetve alá: mértanivá redukálva (Fasor, Sóváros) komponálta képpé azokat. S már egyre inkább úgy nézte a világot maga körül, ahogyan azt ábrázolni akarta, ahogyan személyiségének vetületeként felruházta azt az ésszerűség tudatában. Képein csak a lényeges kap teret, minden, ami alárendelhető elveszíti a tükröződés jogát nemhogy háttérbe szorul, hanem tudatosan le is marad műveiről. Alapos megfigyelésről tanúskodó szép ciklus a Falusi hétköznapok tusrajz-sorozata, melyet sajnos csak hiányosan ismerünk (9-14.sz. kép). A kicsi méretű, kb. 150-180 mm-es munkák az emberi kapcsolatok mély ismeretéről 11. kép: Konyhában 1962. Kat.:56. 12. kép: Vásáron 1962. Kat.:60. 27