Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

torépítmények osztályozásánál, rendszerezésénél, valamint a magyar la­kóház kialakulásának fejlődési rendszeréről kialakított teóriája esetében is. E spekulatív, evolucionista rendszerezés súrolja az igazság határát, és elködösíti a pásztorkodás alapvető gazdasági és társadalmi vonatkozá­sait, amelyeknek mindenkor függvénye volt. A szilaj, rideg és afélszilaj kifejezések már korábban, pl. többek között NAGYVÁTHY Jánosnál is ismertek voltak, de HERMAN Ottó munkássága nyomán váltak a nép­rajz és a társtudományok közkeletű szakkifejezéseivé, és nyerték el pon­tosan körülhatárolt fogalmi jegyeiket. A Herman Ottó által felvetett rendszer átvevője és továbbfejlesztője GYÖRFFY István lett. 1910-től megjelent tanulmányainak felfogásrendszere arra enged következtetni, hogy a nagy előd teóriáját nemcsak könyveiből és tanulmányaiból ismer­hette. Ezt kodifikálta a magyar néprajztudomány négykötes, máig köz­keletű, összefoglaló kézikönyvében, A magyarság néprajzában is. Az ál­lattenyésztés-pásztorkodás rendszeréből HERMAN Ottó (majd GYÖRFFY István is) történeti következtetéseket is vont le, hangoztat­ván a szilaj pásztorkodás honfoglalás előtti kontinuitását. Ez esetben Herman Ottó, KÁLLAI Ferenc, CSAPLOVICS János és DITZ Henrik korábbi, 1823-ban, 1829-ben és 1869-ben felvázolt teóriáit is tekintetbe vehette. 3 A külterjesség fogalmát azonosította, majd később ezt mások is átvették, a nomadizmus fogalmával. HERMAN Ottó minden tekintet­ben összeveti a lovas nomád szkíták életmódját a magyarság úgymond nomád pásztorkodásával. Az extenzív pásztorkodás és a nomadizmus fo­galmának keveredése még napjainkban is jellemző. Kétségtelen, hogy a nomadizmus az állattenyésztés legextenzívebb formája (bár gyakran a transzhumáló pásztorkodás is vetekszik ezzel). A nomadizmusnak alap­kritériuma a külterjesség, viszont a külterjességnek a nomadizmus egyál­talán nem. 4 A kauzális kapcsolat ismeretelméletileg sem fordítható meg. Máig egyedülálló nemcsak a magyar hanem az európai néprajzi iro­dalomban a magyar pásztorkodás nyelvkincseit összegző, 1914-ben, ha­lála évében publikált hatalmas kötete. összegzésképpen szeretném leszögezni a következőket: Herman Ottó a magyarság anyagi kultúrája kutatásának megalapí­tója volt. Szorgalmasan, szinte országosan felgyűjtötte a két nagy ősfog­lalkozás, a halászat és pásztorkodás anyagát, kutatásainak eredményét összefoglaló, rendszerező monográfiákban közre is adta. Meg kell állapí­tanunk, hogy Herman Ottó kezén a magyar nép anyagi kultúrájának ku­tatása szabálytalan módon indult el. Előbb jelent meg összegző monog­ráfia, s csak ezt követően kezdődtek meg a további részkutatások. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom