Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

összetartja, anélkül, hogy a két folyadék egymással egyesülhetne. Az országgyűlési pártoknál nem az a kérdés, hogyan férhetnek meg elvileg eltérő férfiak egyazon pártkörben, hanem az a főfeladat, hogy a pártok szilárd, egységes elvi alapokon szervezkedjenek, evvel adják meg az ország választóközönségének a módot, hogy őket biztosan követhesse s ebben találják fel a sikeres küzdelemhez az erőt. A vegyes elemekből álló pártok éppen akkor szakadoznak, a mikor a legszilárdabb összetartásra van szükség. Én nem hiszem, hogy akadjon a most vezérkedő pártférfiak között olyan, a ki úgy meg tudja fogalmazni a párt programmját, hogy avval az összes töredékeket egyesítse s a pártot igazán harczképessé tegye, nem is látom azt a föltétlen tekintélyt, azt a férfiút, kinek erős szelleme és politikailag teljesen intakt volta az összeolvadás csodáját végrehajthatná -de talán támad olyan; talán - talán már jön is. Bízom a tiszta függetlenségi eszme hatalmában; bízom a nemzet függetlenségi polgárainak bölcsességében és akaratában: e kettő az egyesítve erőt adhat a küzdelemre, majdan a diadalra, a melyben szintén bízom. És most végezetül annak szent emlékéhez fordulok, a ki a magyar nemzetnek valóban atyja volt, igazi vezércsillaga volt és lesz: Kossuth Lajos emlékéhez. Kossuth Lajos nem halt meg, hanem megdicsőült akkor, a midőn teljesen betöltötte életének nagy hivatását mely ez volt: széttörni a szolgaság lánczait, megtanítani a nemzetet, az ernyedetlen munkára, a haza és szabadság szeretetére s a függetlenségi eszméhez való, semmi kínnal meg nem törhető ragaszkodásra. Ez a fönséges élet, minden alkotásával, minden küzdelmével és minden szenvedésével ezekre tanította a magyar nemzetet. És valóban, a nemzet addig él, a míg legszentebb jogát föl nem adja, a míg küzd. szenved és kitart mellette. Abban a percben, a melyben a tiszta függetlenséghez való jogát föladja - nem dicsőül meg, mint e jog fönséges hirdetője, hanem meghal a halálok halálával, a melyet nem követ föltámadás! - Nem sóhajtozással, nem könnyekkel hanem avval tiszteljük méltán Kossuth emlékét, ha szóval és tettel szállunk síkra Magyarország teljes függetlenségéért. Herman Ottó politikai tevékenységének megítélése igen változó, sőt ellentmondásos. VERES László legutóbb így summázta értékítéletét: „Herman Ottó természettudományos világképe materialista, de történelemszemlélete idealista." Később így folytatja: „Összegzésképpen megemlíthetjük, hogy óriási érdemeket szerzett a Kossuth-kultusz megteremtésében. Politikai tevékenységének ez az egyetlen maradandó alkotása.. . politikai munkásságában csak szép kezdeményezéseket ért el minden gyakorlati eredmény nélkül."

25 A megállapítás noha tartalmaz igazságot, mégis túlzottan leegyszerűsíti a valóságot, Herman Ottó politikai és közéleti tevékenységének megítélését. Az alábbiakban a közölt miskolci beszéd, a miskolci képviselőség, részben az ebben az időszakban végzett általánosabb tevékenysége oldaláról szeretnék némi adalékkal hozzájárulni Herman Ottó politikai, talán pontosabban közéleti szereplésének teljesebb megismeréséhez, jobb megértéséhez: Négy évtizeden át foglalkozott a közélet gondjaival, úgymond politi32 .