Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

kával. 1870-71-ben kezdte el Kolozsvárott, s csak halála hagyatta vele abba 1914-ben. A magyar parlamentarizmus kialakulása idején lép be a politikai életbe. A képviselőségből az ezredfordulón kiszorult szinte két évtizedes szolgálat után. E több mint negyven éven át híven viselt felelősségre nem mindig jutott elegendő idő, nehezítette e munkát egyre erősödő süketülése is. Herman Ottó politikai tevékenysége a magyar történelem egyik legproblematikusabb időszakára, a dualizmus korára esett. Nem volt magától érthető sem a jobb, sem a bal, az ellenzékiségnek is több útja volt. Fennmarad a feudalizmus, mellette lassan izmosodik a kapitalizmus. A '48-ban felszabadított jobbágyból lassan paraszt, szegényparaszt vagy munkás lesz. Megindul a perszonálunión belüli magyar államiság, jogi és közigazgatási intézményeivel együtt. A politikai életben, így elsősorban a parlamentben két nagy csoportosulás néz egymással szembe: a '48asok, a teljes függetlenség hívei, ezeket, mint Herman Ottót is, Kossuth is támogatja, bár nem minden esetben ért velük egyet. A másik tábor a '67-esek, a kiegyezés hívei. A két párt lényegében csak két irányzat, ezen belül jó néhány szekció húzódik meg, majdcsak, ahány képviselő, annyi ideológia, vagy másként megfogalmazva, ahány közéleti probléma, annyi külön vélemény. A pártok ekkor még különben sem képeztek a mai értelemben vett szervezeti egységet, állandó tagjai jóformán csak az országos és a helyi tisztségviselők voltak. Az egy-egy párthoz való felsorakozás a nagyobb, szélesebb néprétegek esetében csak a választások alkalmával manifesztálódott, ott is csak azoknál, akiknek volt választójoguk. Herman Ottó politikai nézeteinek és közéleti tevékenységének megítélésénél mindenekelőtt arra kell tekintettel lennünk, hogy elsősorban tudós volt, fő tevékenysége is erre irányult. Még napjainkban is három tudományág, a természettudományok, a régészet és a néprajz tekinti jogosan sajátjának. A politikai tevékenységet e mellett, ezzel együtt, sőt talán ezért vállalta. Azon modern tudósaink egyike, aki a szakmai tevékenységét nem tudta elképzelni a közéleti felelősség vállalása nélkül. Ezekben az évtizedekben jelennek meg nagy tudományos monográfiái, ír sokszáz tanulmányt és cikket. Külföldi tanulmányutakat tesz, nemzetközi kongresszust szervez (1891), szakfolyóiratokat indít (Természetrajzi Füzetek, iM.Aquila), tudományos intézetet szervez (MadártaniIntézet) és vezet. Tagja több tudományos testületnek, igen sok előadást vállal. A Madarak és fák napja mozgalom megindításával a világon is elsők között hívja fel a figyelmet a természetvédelemre. Országos kiállításokat JJ