Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

politikai eszméket összehordva mint amit ez a programbeszéd tartalmazott." A vezércikk pedig Utolsó órában címmel a következőképpen kívánja a választókat orientálni: „Ma jelenik meg Miskolcz város választó közönsége az urna előtt... Két párt áll egymással szemben, két jelölt verseng a diadalért. Az első a szélsőség áramlata, mely mindent gyökerestől fel kíván forgatni, a másik az ambícióval párosult nemes törekvés... Az első a vérrel áztatott 48-iki események traditióin élődő, de eredményt még nem produkáló Független 48-as párt... Az első Herman Ottót írta zászlójára, kinek erdeme, hogy megírt a halakról egy könyvet, a pókokról két könyvet... A másik, a 67-es, a Deák Ferenc pártja, a Szabadelvű Párt képviselője, Radványi István. E mellett tör lándzsát az iparosok és kereskedők lapja, az írás végén a jelszóval »Éljen Radványi István!«".

15 A választás napján már kora reggel megmozdult az utca. Cigányzene kíséretében a jelöltek lelkes éltetése mellett vonultak fel Radványi István, majd Herman Ottó párthívei. Reggel kilenc órakor hirdették ki a két jelölt nevét. Radványi ajánlatát Diószeghy György, Herman Ottóét Bársony János nyújtotta be. A szavazás a városháza udvarán „felállított fabódéban" történt. A rendet Lukács Béla rendőr főkapitány és Endrődy csendőrfőhadnagy biztosította. Délután 6 óráig fej-fej mellett haladt a szavazás, talán a szabadelvűek vezettek 10-15 szavazattal. Ekkor azonban megérkeztek a vasútigazgatóság képviselői piros tollas kalapban és eldöntötték a harc kimenetelét Herman Ottó javára. A választás végeredményét hét óra után hirdették ki, Radványi István 399, Herman Ottó 433 szavazatot kapott. A kihirdetés után öt-hatezer ember vonult fel a Széchenyi utcán „a Kossuth-nótával" éltették az új képviselőt. A választás eredményét Kozma Elek és Kubik Béla vitte meg a Hámorban tartózkodó Herman Ottónak.

16 A Pesti Napló a választás másnapján, 1893. június 7-én a következőképpen sportszerűen köszönti az ellenfelet: „Eltekintünk Herman Ottó politikai nézeteitől, sőt az ő programját ellenezzük. Ám nagyra becsüljük őt magát; fényes tehetségét, gazdag tudományát. Az egész képviselőházban nemzeti kultúrpolitikus nincs több, nincs egy se hozzá hasonló. Ki értené jobban nálánál a magyar közművelődés kérdéseit? A tudomány, az irodalom, a művészet kutató eszének és élénk fantáziájának birodalma."

17 A többször idézett miskolci újság vezércikke, Utóhanga választáshoz cím alatt rezignált mérleg a következő: „Zászlónkat nem koszorúzta diadal, a kedden megejtett országgyűlési képviselőválasztás pártunk, a szabadelvű párt legyőzetésével végződött."

18 Herman Ottó miskolci képviselőségéhez ä következő jelesebb tevé23