Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

kenységek kapcsolódnak: 1893. szeptember 28-án beszédet mondott a képviselőházban a munkásbiztosításról, december 6-án a házasságjogi törvényjavaslathoz szólt hozzá, 9-én a főrendiház reformját sürgeti. 1894. március 8-án a polgári házasság, május 25-én az állami anyakönyvezés, június 26-án pedig a vallásszabadság ügyében szólalt fel. 1893 októberében felesége társaságában másodjára meglátogatta Kossuth Lajost. Célja a Függetlenségi Párt előbbiekben már említett válságának megbeszélése. A párt programjáról nem volt jó véleménye Kossuthnak, Herman Ottó naplója szerint kíméletlenül és indulatosan meg is bírálta azt.

19

1894. április 1-én nagyhatású, bátor beszédet mondott Kossuth temetésén és szorgalmazta könyvtárának megvásárlását a Nemzeti Múzeum számára. Herman Ottó 1894. szeptember 30-án Miskolcon a csizmadiaszínben választópolgárai részére beszámoló beszédet tartott. Erről a Borsod-Miskolci Közlöny 1894. szeptember 30-i, vasárnapi száma így számol be: „Képviselő beszámoló. Hermann(!) Ottó Miskolcz város déli kerületének országgyűlési képviselője ma délután 3 órakor tartja beszámoló beszédjét a miskolczi csizmadia ipartársulat Kandia utcai áruló helyiségében. A szabadelvű képviselő politikai szónoklata iránt pártkülönbség nélkül nyilvánul meg az érdeklődés városunk közönségénél."

20 A Szabadelvű Párt néhány vezető képviselője, Hentaller Lajos, Horváth Ádám és Sturman György kíséretében jelent meg. Kovács Lajos a párt helyi elnöke köszöntötte. „Ezután Herman Ottó a szószékre lépett s egyiket tartá a radikalizmusnak csaknem végső határáig menő politikai beszédeinek, a melyek alapját azonban mindig a tiszta szabadelvűség, önzetlen honszeretet és rendkívüli képzettség alkotják meg. Egyes személyes jellegű apostrofálása azonban sem az igazságnak sem a jó ízlésnek nem felelt meg; mint például a főispánok ellen intézett elfogult tirádája."

21 A korabeli sajtó beszámolt arról is, hogy a csizmadiaszínben tartott képviselői beszámoló beszéd csaknem háromnegyed óráig tartott, ismertetik tartalmát, kritizálják azt politikai hovatartozásuknak megfelelően. Idézzünk egyetlen mondatot a mindig ellenségesen viselkedő Borsodmegyei Lapokból: „Herman Ottónak régi kedvecz eszméje az egyházi javak elkobzása... túlzásokban gazdag beszédét a fennálló jog-rend megbomlását célzó kijelentésekkel gazdagította."

22 A Herman Ottó iránt mindig lojálisabban viselkedő Borsod-Miskolczi Közlöny ugyancsak ellenérzésekkel, de tárgyilagosabban értékel: „Reméljük, hogy Miskolcz város tudós képviselője - kinek rokonszenves egyénisége iránt egyébként az őszinte tisztelet érzelmeit tápláljuk - a most megnyílandó törvényhozási campagae 24