Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

A MATYÓ NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KALOCSAI MEGNYITÓJÁRA -1973 NYARÁN A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, a Megyei Múzeumi Szervezet és a Miskolci Herman Ottó Múzeum nevében meleg szeretettel köszöntöm a Dunamenti Folklór Fesztivál rendezőit, közreműködőit és résztvevőit, őszinte örömünkre szolgál, hogy matyó kiállításunkkal mi is hozzájárulhattunk e jelentős kulturális rendezvényhez. Kérem, engedjék meg, hogy ez alkalommal a matyó népéletről és a matyó népművészetről mondjak el néhány jellemző adatot, ismertessem Európa-szerte híres népművészetüket. A matyóság Borsod megye délnyugati részén, a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál csupán 3 faluban, Mezőkövesden, Tardon, és Szentistvánon él. A falvak lakói katolikus vallásukkal is elkülönülnek a református tengertől. A 19. század közepéig elsősorban állattartásból, kisebb részben földművelésből éltek. A székváros, Mezőkövesd hagyományos kultúrájának jellemzője egyrészt az ún. kertes, a kétbeltelkes településforma, valamint a nemzetségi társadalmi szervezet szerinti, szaknyelven szólva hadas település. Az egyes hadak - a hagyomány szerint - egykor teljesen elkülönített lakóterületüket vízmosással, árokkal választották el egymástól. A társadalom kisebb egységei pedig nagycsaládokban éltek, egy házban, egy portán élt együtt két, sőt három generáció. A nagycsalád gazdasági egységet is jelentett, minden tevékenységüket együtt végezték. A matyó nagycsalád feje a legidősebb férfi, az öreggazda volt. Teljes joggal irányította a gazdaságot, ő adta ki a munkát, neki tartoztak felelősséggel. Az egynevű családok oly nagyokká nőttek, hogy az egyes személyek megkülönböztetésül ragadványnevek alakultak ki. Ezek legtöbbször testi, viselkedésbeli tulajdonságot, vagy az illetővel megtörtént eseményt jelöltek. Volt bajusz Bíró, nagyorrú Csirmaz, suta Jancsó, balog Kis, veres Kovács, nagyfejű Márton, sánta Pető és beszédes Sebe. A matyók élete, gazdasági helyzete nem állt egyenes arányban ékes viseletükkel. Mint már évtizedekkel ezelőtt, a régi Magyarországon is megfogalmazták, csillogásuk cifra nyomorúság volt. A három település 191