Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

Tudományos tevékenysége is számottevő, szinte kizárólag a folklór, itt is a dalok és a szokások, illetőleg a népi gyermekjátékok érdekelték. Első tanulmánya a Nótás gyermekjátékok Domaházán az Ethnographia 1937-es kötetében (XLVIII. 266-274.) látott napvilágot. 1940-ben jelent meg első jelentős könyve, az azóta is számon tartott munka, A magyar nép játékai (Budapest, 1940.). A népi gyermekjátékok témaköre életén át végigkísérte: Hogyan gyűjtsük a népi sportjátékokat c. gyűjtési útmutatóját (BERECZ Istvánnal adta közre. Budapest, 1952.). A Borsodi játékok, ill. a Borsodi balladajátékok és táncok c. önálló gyűjteményei Miskolcon 1957-ben, ill. 1959-ben jelentek meg. 1968-ban igen figyelemreméltóan rendszerezte a magyar népi gyermekjátékokat az Új Magyarság Néprajza előkészítése során {Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve [HOMÉvk.] VII. Miskolc, 1968. 139-156.). Úgy érezzük, hogy ez a módszertani és rendszertani munkája nem szívódott fel teljesen tudományos köztudatunkba. Jó néhány kisebb közleménye is megjelent a gyermekjátékok témaköréből, legutolsó publikációjában, amely már váratlan halála után látott napvilágot, a Matyó mancsozó botok (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei [HOMKözl.], 15. 108-116.) ugyancsak a népi játékok egyik érdekes szokását dolgozta fel. A társasélet játékai vezették el érdeklődési köre másik nagy témájához, a fonók életének vizsgálatához. Az 1937-es első publikációt, 1938ban ugyancsak Domaházáról származó tanulmány követte Fonóélet Domaházán (Ethnographia XLIX. 109-123, 409-411.) címmel. A Borsodi Szemle 1964. 1. számában jelent meg egy igen érdekes tanulmánya A fonónő helyzete és szerepe a régi paraszti társadalomban címmel (54-59.1.). E témakörben is megjelent egy elvi kérdéseket is felvető tanulmánya: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái (HOMÉvk. IX. 1970. 341373.), 1965-ben, a Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai sorozata III. köteteként jelent meg, kissé méltatlan kivitelben, nagy munkája, a Borsodi fonó (Miskolc, 1965.), ugyanez jelent meg jelesebb kiadásban Este a fonóban címmel 1974-ben a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában. (Zavaró a cím megváltoztatása, különösen akkor, ha azt elöljáróban meg sem említették.) Említésre méltó tanulmánya A domaházi ivó (Néprajzi Közlemények V. 3-4. sz. 267-289.). A fonóélettől már csak egy lépés választotta el a népdalok gyűjtéséig; ezt a lépést hamarosan megtette. Ide vonatkozó jelentősebb gyűjteményei a következők: Borsodi népdalok (Miskolc, 1955.); Borsodi balladajátékok és táncok (Miskolc, 1959. szerk.: REMENYIK Jenő). E téma175