Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

körben is megírt néhány általános kérdést felvető tanulmányt: Egy archaikus dallamsajátosság Észak-Borsodban (Ethnographia LXXI. 1960. 580-598.); A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében (HOMÉvk. IV. 1969. 87-102.); Borsodi palóc dallamtípusok (HOMÉvk. VI. 1966. 265-282.). 1976-ban, halála évében Miskolcon minikönyvként is kiadták egy munkáját Borsodi népdalváltozatok címmel. Az említett három témakör mellett foglalkozott még néhány más té makörrel is. írt a népi hangszerekről, történelmi hagyományokról, lakodalmi szokásokról és népművészetről. Szép tanulmányban adózott szülei mesterségének Szépmíves szűcsök Bükkábrányban (HOMÉvk. II. 1958. 101-124.). Példamutatóan dolgozta fel a Bükk hegységtől délre eső vidék fafeldolgozását: Díszes faragás a Hór völgyében (HOMÉvk. III. 1963. 103-135.). Foglalkozott a bükki szénégetés módjával, valamint a szénégetők életével, a házépítés szokásaival és díszítésével, valamint több más témával. Tudományos és közművelődési publicisztikai tevékenységének mérlegét a következőképpen vonhatjuk meg. írt 8 könyvet, kb. 39 tanulmányt, ezen kívül sok ismeretterjesztő újságcikket. A tollat negyven éven át forgatta. Első cikke 1937-ben, az utolsó 1976-ban jelent meg, munkásságára, emberségére is jellemző, mindkettőben a népi játékokkal foglalkozott. Munkáiban elsősorban új anyagot közölt saját gyűjtései, kutatásai alapján. Ennek volt avatott mestere. Mégis majd minden témakörben készített egy-két rendszerező, elméleti problémákat felvető tanulmányt. Mások kutatásaira, eredményeire nem hivatkozott, nem ahhoz mérte a magáét, inkább elmondta csendesen saját kutatásai közben felötlött, általános érvényűnek érlelt észrevételeit. Nem érezte feladatának az elméletekkel, az általános kérdésekkel való foglalkozást. Nem tartozott egyik tudományos irányvonalhoz sem. Munkáját küldetésnek tekintette, a népi, nemzeti hagyományok gyűjtését a megőrzésért és a továbbadásért tette. Csendesen élt, csendesen dolgozott, csendesen ment el! (Ethnographia LXXXVIII. 1977. 577-579.) 176